2023. január 1-én ünnepeljük a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor születésének 200 éves évfordulóját. És itt vannak már rejtélyek, amik nehezen tisztázódtak. Egy időben 1822. december 31-ére tették születési idejét és szülővárosának ő maga Kiskunfélegyházát tartotta, holott valójában Kiskőrösön anyakönyvezték kereszteltként 1823. január 1-én. Az már csak hab a tortán, hogy a XIX. század második felében több kunsági település versengett szülőhelye kitüntető címéért.
Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar többször írásban nyilatkozott úgy, hogy Petőfi az ő fia. Van olyan irodalomtörténészi vélemény, amely szerint ez nem lehetetlen. Ha Petőfi természetét, viselkedését nézzük, bizony több a hasonlóság Széchenyihez, mint a derék Petrovics István mészároshoz és korcsmároshoz, anyakönyv szerinti apjához.
A zseniális költőfejedelem 26 évét ismerjük és ennyi idő alatt egy informatikus legújabb összegzése szerint 862 ismert verset hagyott ránk, köztük több hosszabb epikus költeményt, de prózai műveket is publikált, újságcikkeket és fordításokat. Hogyan csinálta? Ez maga is rejtély.
Volt ideje sok minden mellett arra, hogy magyar és szlovák kétnyelvű neveltetése után iskoláiban megtanuljon németül és latinul, hiszen voltak osztályai, amelyekben ezeken a nyelveken tanultak bizonyos tantárgyakat, majd megtanuljon angolul és franciául úgy, hogy Shakespeare színdarabokat fordított és franciából költeményeket.
1842. július 8-án a költő bal szeme világát végleg elvesztette. Teljes napfogyatkozás volt akkor és a másfél éves katonai szolgálata után a pápai református kollégiumban tanuló Petőfi Jókai Mórral és Orlai Petrich Somával, diáktársaival a városon kívül várta a beharangozott napfogyatkozást. Felszerelkeztek kormozott üveggel, mivel a híradások lelkére kötötték az embereknek, hogy szabad szemmel bele ne nézzenek a jelenségbe, mert megvakulást kockáztatnak. Amikor a teljes napfogyatkozás bekövetkezett, Petőfi félre tette a kormozott üveget és úgy várta a nap első sugarainak előtörését. Megtörtént, ő pedig a szeméhez kapva kiáltott fel, mert a szemében valami elképzelhetetlen fájdalmat érzett és nem látott. Karon fogva kísérték vissza a városba barátai, mert akkor és még napokig nem látott semmit, majd lassan a jobb szemének látása helyre állt, de a balszemére megvakult.
1845 októberében Petőfi már ünnepelt költő volt, annak az évnek a tavaszán mondta fel segédszerkesztői állását, mert meg tudott élni írásaiból, s abban az évben több verseskötete jelent meg. Debrecenben Szigligeti Ede: Két pisztoly c. darabját játszotta a színtársulat, amikor az első felvonás utáni szünetben nagy ovációra lettek figyelmesek a színészek. Kiderült, hogy Petőfi érkezett a színházba, őt ünnepelte a közönség. Prielle Kornélia (1826-1906) a következő felvonásban egy dalt kellett, hogy énekeljen a színpadon, ő azonban Petőfi „A virágnak megtiltani nem lehet” c. versét énekelte el. Óriási sikere lett. Petőfi az előadás után megköszönte a kedves gesztust. Másnap délelőtt együtt voltak, együtt is ebédeltek és a költő megkérte a színésznő kezét, aki igent mondott. Délután papot kerestek, aki nyomban megesketi őket. A törvényileg előírt három vasárnapi kihirdetés nélkül azonban sem a református, sem a katolikus pap nem vállalta az esketést. Petőfi csalódottan ment a maga útján, bizonyára csalódottan, de vigasztalódni kényszerülve játszott tovább a 19 éves, akkor már sikeres művésznő. Petőfi több barátja, köztük a legközelebb álló Jókai is azon a véleményen volt utólag, hogy bizony jobb lett volna Sándornak Prielle Kornéliát feleségül vennie, mint Szendrey Júliát, aki múzsája volt, de egyben rossz szelleme is a forradalom és szabadságharc idején.
A forradalom alatt és után Júlia nem mérsékelte férje egyre szélsőségesebb magatartását, sőt még bátorította. Ekkor bontakozott ki a költő radikális republikánus politikai beállítottsága és utópista társadalmi szemlélete. Dühödten fordult a királyok ellen, valamint a szerinte tehetetlen Batthyány-kormány ellen. Nem véletlen, hogy a szovjet értékelés „korának bolsevikja”-ként magasztalta. Valójában a nemzeti összefogást, a polgári átalakulást gátolta és a küszöbön álló fegyveres önvédelem szervezését. Nem véletlen, hogy sokan megrettentek Petőfi nézeteitől és elidegenedtek tőle. Az első népképviseletei országgyűlési választásokon Szabadszálláson kívánt képviselőjelöltként fellépni, ahonnan agyonveréssel fenyegetve zavarták el. Keservét Az apostol megírásával enyhítette, amivel gazdagította irodalmunkat, de utána nem volt más lehetősége, hogy helyreállítsa társadalmi tekintélyét és egyúttal szorult anyagi helyzetéből szabaduljon, minthogy katonának jelentkezzék. Az ő katonai múltjával jogosan kapta a századosi rangot és lett kiképző Debrecenben a 28. honvéd zászlóaljban. A katonai fegyelmet azonban nem bírta elviselni ő, aki fiatalon közlegényként pedig megtanulhatta a császári-királyi hadseregben, hogy rendnek muszáj lenni. Sajnos renitenskedésével és fegyelmezetlenségének versbe öntésével a szabadság hadseregének ütőképességét gyengítette. Hogy hazaszeretete és a szabadságért küzdeni akarása töretlen volt, azt katonaköltőként írott versein kívül fényesen igazolja a segesvári ütközetben, 1849. július 31-én történt eltűnése.
A végső Petőfi-rejtély aztán a segesvári ütközettel kezdődött és máig sem ért véget az újabb kutatások szerint hadifogolyként a szibériai Barguzinba hurcolt Petőfi 1856-ban történt halálával és 1989-ben történt exhumálásával. Hiába találtak a bécsi és a szentpétervári levéltárban dokumentumokat Petőfi hadifogságba eséséről, haláláról. Hiába exhumálta nemzetközi régészcsoport és azonosította 28 ismérv alapján Petőfi csontvázaként a 7. számú sírban talált maradványokat. Hiába hasonlította össze nemzetközi szakértők bizottsága a barguzini csontváz DNS anyagát Petrovics István, Petőfi édesapja ma élő rokonainak DNS mintáival, amelyek azonosságot mutattak, a Magyar Tudományos Akadémia mindezt nem ismerte el és máig sem ismeri el hitelesnek, szerinte Petőfi Segesvárnál elesett és ismeretlenül tömegsírba temették. (Takács Péter: Egyetlen vizsgálat hiányzik Petőfi azonosításához. Interneten KÖRKÉP, SK 2021. március 14.)
…
Dr. Csohány János