Magyar Testvéreim!
A fiatal peregrinus deák ott ült egy sziklán az óceán csöndes öblének karéjában, és elmélyülve nézte a végtelen víztömeg fenséges hullámait, a horizont mély kéksége a föld görbületét rajzolta ki, miközben a sirályok játszottak a levegőég visszatükröződő fényében élelem után kutatva.
Lelkében égett Apáczai Csere János 34 esztendejének káprázatos csodája, apostola lett az enciklopédikus tudásnak, Aletta bújának jajgatását hallani vélte Házsongárd felől.
Lelkében égett Pápai Páriz Ferenc 67 esztendejének orvosi, filozófiai, tanítói munkássága. Dés, Várad és Nagyenyed sokszoros doktora, szellemét Európa csodálta.
Lelkében égett Misztótfalusi Kis Miklós 52 esztendejének égi nagysága, akit a művelt világ teljessége halmozott el megbízással, csak hogy az ő metszett betűit olvashassák.
Ezeken a partokon jártak zseniális tehetségű elei, akiknek saruja szíját sem méltó megoldani. Istenem, itt tanultak, dolgoztak, dicsőséget szereztek szent magyar népem nevére, de hazamentek a kisszerűségbe, az irigységbe, az értetlen közönybe. Lemondtak professzori katedrákról, üstökös karrierekről, mesés gazdagságról. Hazajöttek meghalni a közönyben.
Szeretnék én is Fáklyaláng lenni mint ők. Holttenger román világában a kis magyar szórvány hű papja lenni, mint Nyírő József volt Kidében. Az Elnémult harangokat újra kondítani Marosszentimre templomának poros tornyában, hol már eltemették az utolsó magyart is.
Morajlott a végtelen óceán, a sirályok vijjogtak egy kis vitorla körül, halat véltek felfedezni. Hallgassuk meg a természet szimfóniáját!
Fiatal peregrinus deákunk nagyon szeretett olvasni, több ezer kötetből idézett fejből, most éppen egyik kedves példaképe Albert Schweitzer jutott eszébe:
„Olyan fiatal vagy, mint a reményeid.
Olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad.
Olyan öreg, mint a félelmed.”
„Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
Fiatal peregrinus deákunk hallotta, hogy hazája, de talán a világ legszebb leánya Királynőként 17 évesen eldobta bimbózó életét. Félelmei miatt „egy csapásra vén lett.” (Ady)
Homonyik Sándor: Álmodj Királylány – Hallgassuk meg a szomorú balladát Molnár Csilla emlékére!
Az ember legfőbb kérdése az élet. Az élet legfőbb kérdése az örök élet. „Ezért minden önkínzás, ének” A kétszínű álnok farizeus ezzel a sunyi kérdéssel próbálja kísérteni Jézust: „Mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Tartsd be a szeretet kettős nagy parancsolatát”, – válaszolja Jézus. „De ki a felebarátom?” – provokálja tovább Szent Urunkat a farizeus. Jézus elmond egy kis történetet, s mint pohár vízben az óceán, úgy ragyog fel az Ige, és a való élet teljessége, az irgalmas samaritánus.
A rablók által kifosztott és félholtra vert ember mellett elmegy a zsidó rabbi, és nem segített. Elment a zsidó lévita, és nem segített. Bizonyára a tisztátalanságtól való félelem miatt húztak messze. Mekkora kettősség van lelkükben: templomi ceremónia elvégzése egyfelől, kockázatos etikai kötelesség elmulasztása másfelől.
Az éppen odaérő samaritánusnak sokkal több oka lett volna a félelemre az adott helyzetben. azonban: „MEGLÁTTA, MEGSZÁNTA, ODAMENT, OLAJAT ÉS BORT ÖNTÖTT SEBEIRE, ÉS BEKÖTÖZTE AZOKAT. AZTÁN FELTETTE ŐT SAJÁT BARMÁRA, ELVITTE EGY FOGADÓBA, ÉS ÁPOLTA. MÁSNAP ELŐVETT KÉT DÉNÁRT, ODAADTA A FOGADÓSNAK, ÉS AZT MONDTA NEKI: VISELJ REÁ GONDOT, ÉS HA VALAMIT MÉG REÁ KÖLTESZ, AMIKOR VISSZATÉREK, MEGADOM NEKED”
„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?” – kérdezi Jézus. A farizeus így felelt: „AZ, AKI IRGALMAS VOLT HOZZÁ”
Ady Endre: A magyar tanítókhoz – Olvassuk el verset, melyet ihletett Az irgalmas samarítánus története!
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
Tespedt tavat mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte,
Lázad hát már az Élet alágyűrtje,
A tanitó, a legrababb magyar?
Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
Ott, hol Sötét ül várost és falut
S hol eped fényért cellák milliója,
Magyar sivatag magyar tanitója
Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredők! a naphoz az arccal,
Pusztul ez ország s az idő repül
S kik hivattatok vezérül a népnek,
Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
Úri gazságok jobbágy őreül.
Ha itt a Szélvész, szivet elébe,
Ha itt az óra, verjen hangosan:
Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt
Egy sötét ország, melynek páriáit
Nem mentheti már, csak Szélvész-roham.
S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
Kapja meg végtén szegény Magyarország
A szabaditó magyar tanitót.
Fiatal peregrinus deákunk nem akarta elhinni amit egy-két esperesről hallott. – Farizeusok lennének? Mammon-imádok? A világ kreatúrái? A sötétséget beengedik az egyházba? Nem szeretik aki önállóan gondolkodik? Állást halmoznak családtagjaiknak? A világ és a politika maga alá gyűri az egyházat? Taposnak és nyalnak, hazudnak és csalnak? Minden rendszert kiszolgálnak? Ég és föld között lebegnek, miközben egyikhez sincs közük? Ő Fáklyaláng, Só és Világosság szeretne lenni, amire esküdött!!!
Bódi László – Koncz Zsuzsa: Ég és föld között – Hallgassuk meg a dalt!
Fiatal peregrinus deákunk gyorsan öregedett kétségei és félelmei miatt. Szolgatársainak többsége, és a nagyhangú farizeus esperese simán átgázoltak az út szélére vetettek sorsa fölött. Igaz templomban dörgedelmesen aggódtak a hajléktalanok és szegények sorsa fölött, aztán évszaknak megfelelően húztak a világ elegáns üdülői felé „konferenciázni”. Nemzeti sorskérdésekről hallgattak. Don, Trianon, Október 6. és 23. lelki próbái messze jártak tőlük. Életigazságok helyett a bulvár, és az ingatlanbefektetések kötötték le mindennapjaikat.
Akitől segítséget reméltek volna az emberek, azok mentek el mellettük közönyös szívvel.
Kőrösi Csoma Sándor pedig üzent Csomakőrösről és a Himalája láma kolostoraiból, hogy milyen fontos a hit az ember életében:
„Tiszteld a múltat, és éltesd tovább”
Reguly Antal Észak Kőrösi Csomája kitüntető megbízással járta végig a messze Északot, népe őseinek lakhelyét keresve. 200 éve született és 39 évet élt polihisztor hitből, földrajzból és nyelvtudásból épített katedrálist a világ számára első magyarként és európaiként, amint tette ezt Ázsiában nagy példaképe Kőrösi Csoma Sándor.
„A számos telepei által előrenyomuló orosz elemnek nem lesz nehéz az újra alakuló életre saját bélyegét ütni, s az új formákra saját nyelve új ruháját adni fel. A régi élettel a régi nyelv is ki fog halni, s ezzel a nép nyomai néhány évtized alatt végképp elenyésznek”
„Mit gondolsz, e három közül ki volt felebarátja annak, aki rablók kezébe esett?” – „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Nem ez az Ige az evangélium szíve, de akár lehetne.
Rablók keze lehet Trianon, ahogy darabokra szaggatja a Szent Korona országát, lehet egy bank, mely darabokra szaggatja egy család otthonát, lehet egy jogszabály, mely darabokra szaggat egy közösséget.
A samáriai idegen nép volt, a zsidók gyűlölték őket, kerülő úton mentek, hogy még földjükre sem kelljen lépni. Egy samáriai ember emberségból példát, vitézségből formát ad.
Az „egyház” hivatalosai pedig irgalmatlanok voltak mint a világ, melyben élnek, melynek kreatúrái, melynek imádói.
Fiatal peregrinus deákunk megöregedve azt beszélte magában, mit kezdene a lelkiismeretével Isten elé készülve, ha csak a felebarátait szerette volna?
De az ismeretlen samáriai megtanította vele és a világgal,hogy az ellenség is felebarát, ha ott fekszik az útszélen.
Wass Albert: Szent a falu – Olvassuk el a verset!
Két emberfajta él, az egyik
önmaga elől elmenekszik,
a másikhoz nem ér a lárma,
mert elrejtőzik önmagába.
Az egyik élete malom:
Mindent felőrlő izgalom.
Rohan, s az élet fut vele,
pénzcsörgető kacér zene
kíséri éjjelét, nappalát,
s agyába őrli vad dalát.
Izzítja egyre a kohót,
és épít felhőkarcolót,
és épít büszke tornyokat,
és szédít messze ormokat
(telefon, autó, lift, vonat).
S az élet mégis elrohant:
mit ér a szikratávíró,
mit ér a tőzsde, rádió,
a gép-órjások mind mit érnek ?
Az érctraverzek égig érnek,
a reklámfények égig érnek,
a villanydrótok égig érnek,
az Istenig föl mégsem érnek
s a gyertyák mégis tövig égnek.
A másik élete: falu.
Nádfedelű. Meszelt falú.
A két szeme két tiszta ablak:
reggeltől-estig nyitva vannak.
Vagy felnéznek a fényes égre,
vagy mindkettő a rétre néz le;
s körös-körül oly halk a béke
mint messzi csermelyek zenéje.
S bárhogy forogjon a világ:
a réten mindig lesz virág.
és harsoghat a dáridó,
s épülhet sok száz emelet:
itt él tovább a szeretet
és Isten jár a kert alatt.
A falu mindig megmarad,
a falu mindig egy marad:
a falu mindig szent marad!
1930
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2019. július 13.
A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
sk-szeged.hu