Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 11-14. versei:
11, Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12, Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákobnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és a jószága is?
13, Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
14, Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
Oswald Chambers gondolatai:
“A kút mély!” – még sokkal mélyebb, mint amilyennek a samáriai asszony gondolta! Gondolj az emberi természet, az emberi élet, a saját magadban levő “kút” mélységére. Te is annyira megszegényítetted Jézus szolgálatát, hogy Ő már semmit sem tehet? Tegyük fel, hogy feneketlen szenvedés kútja van a szívedben; és Jézus jön és szól: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (János 14.27.) Te mégis a válladat vonogatod és így felelsz: “Uram, ez a kút nagyon is mély, ebből nem tudsz nyugalmat és vígasztalást meríteni”. Nem is onnan akar meríteni. Mindezt fentről hozza neked. Az emberi természet kútjából Jézus nem merít semmit. Korlátot emelünk Jézus elé, ha – megemlékezve arról, amit a múltban tehetett értünk, – azt mondjuk: “Persze, nem várhatom, hogy még ezt is megtegye nekem.” Nekünk, Jézus tanítványainak, éppen azokról a dolgokról kellene elhinnünk, hogy megteszi, amelyekhez az Ő mindenható erejére van szükség. Megszegényítjük az Ő szolgálatát, amint elfelejtjük, hogy Ő mindenható – és ennek az oka bennünk van és nem benne. Készek vagyunk igénybe venni könyörületét és vigasztalását, de mindenható hatalmát már nem.
Azért vagyunk olyan szánalmas példányai a keresztyénségnek, mert nincs mindenható Krisztusunk. Vannak keresztyén tulajdonságaink és tapasztalataink, de nem bízzuk rá magunkat Jézus Krisztusra. Amikor nehéz körülmények közé jutunk, megszegényítjük az Ő szolgálatát az ilyen beszéddel: “Bizonyára nem tehet semmit.” Aztán keservesen fúrunk le a mélybe és magunk próbálunk vizet szerezni. Őrízkedj attól, hogy visszasüllyedve a hitetlenségbe elégtétellel kijelentsd: “Ezt nem lehet megtenni.” Nagyon jól tudod, hogy lehet, ha Jézusra nézel. Tökéletlenséged kútja nagyon mély, de szedd össze minden erődet és nézz Őreá.
198. dicséret: Ti keresztyének, dícsérjétek Istent…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu