Napi ige és dicséret (2023. február 10.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 19. részének 38-42. versei:

38, Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
39, Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
40, Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
41, Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
42, A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.

Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét)  gondolatai: (Újonnan kell születnetek: Mi lett Nikodémussal? – részlet)

Nagypéntek délután Jézus meghalt a kereszten. A bámészkodó sokaság és a Jézust sirató rokonok bementek a Golgota hegyéről a városba, mert este hatkor kezdődött a szombat, és abban az évben arra a napra esett a nagy páska ünnep is.

A kihalt dombon egyszer csak megjelenik két előkelő idősebb úr. Két parlamenti képviselő. Arimathiai József és Nikodémus. Ők úgy döntöttek, hogy Jézust tisztességgel eltemetik. Arimathiai József korábban megszerezte már ehhez Pilátus engedélyét és hozta a temetéshez szükséges gyolcs lepedőket, Nikodémus pedig egy nagy csomagot cipelt. Több mint 32 kg mirhából és aloéból készült illatos port, illetve kenőcsöt, ami egy vagyont ér. Látszik, hogy személyesen még soha nem végzett végtisztességet, mert fogalma sincs, hogy mennyi kell ebből. A zsidók tudniillik nem bebalzsamozták a holttesteket tartósítás céljából, mint az egyiptomiak, hanem egyszerűen begöngyölték gyolcslepedőkbe, a sziklába vájt sírnak a kőpadozatjára lefektették, és a lepedőnek a redőibe beleszórtak egy kevés illatos port. Néhány dekát. Nem harminckét kilót.

Nikodémus azonban mindent odaadna már Jézusnak. Nikodémus mindenre kész azért a Jézusért, Akivel azon az emlékezetes éjszakán beszélgethetett. Neki semmi nem drága és ez a gyakorlatlansága miatt értelmetlenül nagy áldozatkészség kifejezi azt, hogy ő most csakugyan az egész szívével Jézusért élne már. Olyan dolgokat csinál, amire a hozzá hasonló idősebb, tekintélyes férfi abban az időben nem volt képes. Asszonyok dolga volt ez az illatos porral való meghintés is. Szolgák dolga volt az, hogy a holttestet vigyék és begöngyöljék. Ez a két előkelő ember, Jézus titkos tanítványai, itt személyesen, saját kezűleg végzik ezt el, a nagy ünnep előtt néhány perccel, amikor a rituális tisztaságra már nagyon vigyázni kellett, hogy holttesthez ne érjen, s ők mindezt itt önfeledten és kegyeletes szeretettel végzik, számolva azzal, hogy emiatt kellemetlenségük is lehet. És ekkora anyagi áldozatra is kész Nikodémus.

Te milyen áldozatra vagy kész Jézusért? Sokan azt szokták mondani: mindenem az Úré. Azt javaslom: hagyjuk ezt! A “minden” az nagyon sokszor azt jelenti: semmi. Mibe kerül neked a keresztyénséged? Például anyagiakban, mert itt erről van szó. Nem úgy van-e, hogy ínséges időkben az Istennek szánt pénzünket vesszük vissza először? Vagy mennyi időt áldozunk Istenre, mert abból is kevés van? Nem a csendesóra rövidül-e meg az elején, meg a végén is? Nem vasárnap akarjuk-e pótolni mindazt, amit hét közben elmulasztottunk? Isten az Ő egyszülött Fiát adta értünk. Mi mit adunk Istennek? Nem úgy, mintha ez valami üzlet lenne, hanem hálából. Így, mint itt, Nikodémus, akinek semmi nem volt már drága. Eljutottunk-e oda, hogy valóban semmi nem drága, mert Ő lett a legnagyobb érték az életünkben?

338. dicséret: Lelki próbáimban, Jézus, légy velem…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu