Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 12-15. versei:
12, Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13, És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14, És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15, Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai: (Újonnan kell születnetek: Mi a hit? – részlet)
Hallatlan szeretettel és türelemmel így szólt hozzá (Nikodémushoz): Ide figyelj Nikodémus! Te Izráel tanítója vagy, tehát alaposan ismered a Mózes könyveit. Lehet, hogy könyv nélkül el tudnád mondani a mérges kígyókról szóló történetet. (Talán Nikodémus magában mondta: Mózes 4. könyve, 21. rész). Mi is történt ott? Izráel népe a pusztában volt, úton voltak Egyiptomból atyáik földje felé. Isten vezette, táplálta és védte őket; ők mégis elégedetlenkedtek, sőt gyalázták Istent. Isten ezért jónak látta – miután hosszú ideig várt – ítélettel figyelmeztetni az Ő népét. Az történt, hogy az egyik helyen a puszta homokja itt is, ott is megmozdult, s kiderült, hogy a homokkal szinte azonos színű mérges kígyók lapulnak ott, és amikor odaértek az emberek, felemelték a fejüket és már martak is. Ennek következtében egymás után hullottak el az emberek. Óriási riadalom támadt: mi lesz velünk? Itt pusztulunk el mindnyájan! Menekülni sem lehet… Gondoljuk el: több százezer ember, öregek, kisgyerekek, mindenki viszi a hátán, vállán, amije van. Nem könnyű így futni, és hova fussanak? Minden irányból észlelték a kígyókat. Mózeshez mentek a vezetők, akit nem sokkal előbb még Istennel együtt gyaláztak, és könyörögtek neki: Vétkeztünk az Úr ellen, imádkozzál az Úrhoz, hogy vegye le rólunk ezt a csapást, mert másként itt veszünk mindnyájan a pusztában! Mózes leborult Isten előtt, és Isten a következő parancsot adta: Készíts rézből egy kígyóformát. Azt erősítsd fel egy póznára, jó magasra, hogy messziről is lehessen látni, és mondd meg a népnek, hogy aki föltekint erre a rézkígyóra, életben marad, akkor is, ha már megmarta a kígyó.
Hát furcsa parancs volt! Mózes azonban nem okoskodott, mindig csinálta, amit Isten mondott; elkészítette ezt is, megmondta a népnek, de voltak sokan, akik nem értették. Miért nem azt parancsolta Isten a kígyóknak, hogy menjenek el onnan? – ezt is megtehette volna. Vagy maradjanak ott, de ne bántsák az embereket… Erre is olvasunk példát a Bibliában: Dániel az oroszlánok között, hozzá se nyúlnak. Miért ilyen parancsot adott Isten? Miért így akarja megmenteni az Ő népét? Amíg valaki ezen elmélkedett vagy vitázott, addig hatott a kígyóméreg és meghalt. Ha meg nem spekulált, hanem azonnal odanézett a rézkígyóra, tényleg életben maradt. Ha már jártányi ereje sem volt, akkor is. Fantasztikus! Tényleg úgy van, ahogy az Úr mondta.
Nem azon kell tehát gondolkozni, hogy miért ezt parancsolta – annak kell örülnünk, hogy van lehetőség a megmenekülésre. És ha Jézus még magyarázta volna Nikodémusnak, akkor így fejezhette volna be: látod, ezt jelenti hinni. Amikor valaki komolyan veszi azt, amit Isten mondott, akármilyen furcsán hangzik is az ő agyának, komolyan veszi és megcsinálja: Isten megmenti a haláltól, akármilyen reménytelen helyzetből is. Ezt jelenti hinni: komolyan veszem, amit Isten mondott, és ahhoz tartom magamat, aztán az egészet Őreá bízom, függetlenül attól, hogy én mit tudok elképzelni, mit nem. Isten nem arra képes, amit én el tudok képzelni; arra képes, amit megígért, s azt mondta, hogy aki rátekint a rézkígyóra, életben marad.
Amikor Mózes felemelte a rézkígyót, sajnos utána is voltak még, akik meghaltak a kígyómarás miatt, mert nem néztek fel a kígyóra.
Jézus Krisztus meghalt a Golgotán, és fel is támadott. Olyan szomorú, hogy azóta is vannak, akik meghalnak a kárhozatban, mert nem néznek fel Őreá.
466. dicséret: Rád tekint már hitem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu