Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 4. rész 32. és az 5. rész 1-11. versei
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 5. részének 4. verse:
Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Az ős-eklézsiában olyan erősen fújt a Lélek szele, hogy akadt egy házaspár: Anániás és Szafira, akik ebbe belehaltak. Mindig meghatva gondolok a Cselekedetek könyvére, hogy megírja: már az első gyülekezetben történt zökkenő.
Egy komoly teológiai szakmunkában megdöbbenve olvastam, hogy milyen nagy a perpatvar e körül a két ember körül! Van olyan teológus, aki azt mondja: Péter itt túllőtt a célon, mert nem Jézus szellemében cselekedett. Jézus nem tette volna, hogy két ember meghaljon. Pedig nem Péter tette!
Mi történt ott? Bejön Anániás és Szafira és azt mondják, ők mindent eladtak, és a kapott pénzt hiánytalanul leteszik az apostol lába elé. Péter, akiben Isten lelke lakozik, tudja, hogy ez nem igaz. Nem volt ez kötelező, nem kívánta Anániáséktól senki, hogy mindent átadjanak. Mondja is Péter: Hiszen megtarthattad volna, miért hazudsz?
Nem Péter ítél, hanem Isten Szent Lelke. Az a bűn, hogy úgy tesznek, a férfi is, majd később a felesége is, „mintha”! Mintha mindent odaadnának!
Az élő Isten a születő eklézsiát a zsinagóga legnagyobb bűnétől félti és óvja: a képmutatástól! Mert amit Anániás és Szafira tesz, az képmutatás. Úgy mutatják a képüket, a szívüket, „mintha” mindent letennének, pedig nem így van.
Méghogy Jézus nem tette volna! Emlékezzünk csak, Jézus egy alkalommal hétszer mondja: „Jaj néktek, ti képmutató farizeusok!…”
Itt bekövetkezett a hétszeres jézusi „jaj” az eklézsiában. Anániás és Szafira tipikus zsinagógai bűnt követtek el, és olyan nagyfeszültségű akkor Isten Szent Lelke, mintha egy tízezer voltos áramhoz érnének hozzá.
Nem Péter cselekszi ezt! Világosan meg is mondja: „Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek”. Ott, abban a pillanatban meghaltak.
Ha rajtunk is így ítélne az Úristen, akkor mi is menten szörnyethalnánk. De mi már kapunk haladékot: nem az első pillanatban, nem rögtön halunk meg, hanem lassan elhalunk. A képmutató keresztyénség ma is elsorvasztja, meghalasztja a keresztyénséget! Egy év, öt év, tíz év képmutatás… és elhal a keresztyén közösség.
Ám ennek ellenére, hogy ilyenek vagyunk, a gyülekezet él! Ez az eklézsia csodája. Krisztus Testének csodája, hogy van, él, közel kétezer év után is.
Isten Szentlelke megölhetetlen, elpusztíthatatlan. Ahogy egy nagy püspökünk mondta egyszer fejcsóválva: Isten Szentlelkének az a legnagyobb csodája, hogy még a papjait és híveit is kibírja!
Él Isten gyülekezete szerte a világon! Miért? Mert hatalmas benne az élő Krisztus!
215. dicséret: Eltévedtem, mint juh…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu