Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Jelenések könyve 3. részének 20. verse:
Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és véle vacsorálok, ő pedig énvélem.
Farkas József lelkipásztor (Gyulai Pál utcai református gyülekezet) gondolatai:
Az ember kivételesen boldogtalan és gyámoltalan teremtmény, segítségre van szüksége. Az is jó, ha egyik ember segíti a másik embert, de ez kevés, ennél többre van szüksége az embernek. Jézus Krisztus az igazi segítség. Ha valaki befogadja Jézust és vele vacsorál Jézus és egyszer majd ő Jézussal vacsorál – ez az emberlét kiteljesedése, ez az emberré válásnak a valósága, ez az ÜDVÖSSÉG! Akármilyen szóval jelöljük, ez az emberlétnek a csodálatos lehetősége.
Az egész menetben az üdvösség útján a küszöb tehát az, hogy az ember belátja-e, hogy segítségre van szüksége? És itt nagyon szeretném, ha ez személyesen is hangoznék Hozzátok, Testvéreim: eljutottatok-e oda, hogy segítségre van szükségem? Megköszönöm az emberi segítséget, de már azt is kezdem látni, hogy ember nem segíthet! Többre van szükségem! Egyszer így mondotta valaki: „Isten-formájú” üresség van az emberben, de így is mondhatjuk: „Krisztus.formájú” üresség, valami nagy-nagy belső üresség van bennünk, és amíg ezt be nem tölti maga az Isten, ha maga Jézus nem jön és belém nem költözik, és nem él bennem, addig nincs segítség.
Amióta az emberek ebben a modern világban elveszítették Istent; elidegenedtek Istentől, azóta a pszichiáter lett az a nagy „valaki”, aki segít. A doktor a testi betegségekben, mert testiesek lettünk és elsősorban a testünkön érezzük a bajt, de ha egy kicsit bonyolultabb a dolog, akkor jöjjön a pszichiáter! Ebben az ügyben azt mondom, hogy legyen áldott minden segítség, amit a pszichiáter tud adni (bizonyos segítséget tud adni!), de a pszichiáterek maguk is tudják, hogy milyen csekély hatásfokkal dolgoznak ők; mennyire kevés ez a segítség, amit ők tudnak adni. Többre van szükségünk valóban. Ez az „Isten-formájú” üresség akkor gyógyul, ha Isten vesz lakást mibennünk.
Ady Endre: Teveled az Isten
Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.
Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.
Perc barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lesz tán az Isten.
E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azonban az Isten.
Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.
457. dicséret: Ó Jézus, árva csendben…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu