Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 10. részének 9. verse:
Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Meleg, barna szempár jelenik meg előttem. Egy öreg indus misszionárius szeme, akivel 1940-ben sokat üldögéltem a bázeli missziói otthon kertjében. Megrázó hatással volt rám, amikor elmondta, hogy élete első harmadában hogyan próbálta szóra bírni áldozatokkal, imával, böjtöléssel, önsanyargatással pogány élete néma bálványait. Hogyan ült összekuporodva a sors, a végzet bálványa előtt, és testét vagdalva hogyan könyörgött hozzá, szóljon csak egy szót neki, adjon jelet jövendő élete felől. De a bálvány néma maradt.
Egyszer nagyon beteg lett, és egy missziós kórházba került. Ágya mellett egy diakonissza imádkozott. Ő lecsukott szemhéja mögül leste. Később megkérdezte a diakonisszától: hogyan szólítja az Istent, és az Isten hogyan válaszol neki? Ő elmondta . így szólítja az Istent: Atyám! – az ima után a kinyitott Bibliából, az Igéből kapja a választ Istentől. És az segít neki imádkozni.
Emlékszem öreg barátom elhomályosuló szemére, ahogy a bázeli nagy kertben elbeszélte:
Akkor ejtettem ki életemben először reszkető szájjal Isten nevét így: Atyám! És akkor – mondta tovább – a diakonissza kezembe adta a könyvet: Nyisd ki és olvasd!
És én kinyitottam és rossz angolságommal olvasni kezdtem: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik” – és én beléptem azon az ajtón. Azóta nem néma az Isten. Atyám van! Megszólíthatom, és szüntelenül válaszol nekem – Jézus szavaiban.
Kövér Erzsébet: Atyám
Tudom, hogy messzi vagy
S mégis mindig közel,
Tudom, Te megsegítsz,
Hogy hozzád jussak el.
Tudom, hogy porszemek
Előtted a nagyok,
És mégis, senki-én,
A gyermeked vagyok.
Te nagy, Te szent, Nevezhetetlen Egy,
Akit Atyámnak mondhatok.
- dicséret: Meghódol lelkem Tenéked…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu