Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 28-29. versei:
28, Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,
29, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.
John R.W. Stott gondolatai:
Vannak, akik azt állítják magukról, hogy a Hegyi beszéd szerint élnek. Ilyen esetben legjobban tesszük, ha jóhiszeműen feltételezzük, hogy ezek az emberek bizonyára sohasem olvasták a Hegyi beszédet: mint valami közhelyet magabiztosan figyelmen kívül hagyták. Egészen másként vélekedett erről Lev Tolsztoj (noha ő is meg volt győződve arról, hogy Jézus azért mondta el a Hegyi beszédet, hogy hívei valóban aszerint éljenek). Bár menthetetlen bűnösnek tartotta magát, mégis hitt abban, hogy lehetséges Jézus tanítása szerint élni. Ezt a meggyőződését Nyehljudov herceg – utolsó nagy regényének, az 1899-1900-ban kiadott Feltámadás-nak főhőse – mondja el. Széles körben elterjedt az a felfogás, miszerint Tolsztoj önmagát ábrázolta a herceg alakjában. A regény vége felé Nyehljudov újra olvassa Máté evangéliumát. Ekkor döbben rá arra, hogy a Hegyi beszéd nem gyönyörű, elvont gondolatok tárháza, amely túlzó és lehetetlen követeléseket állít elénk, hanem egyszerű, világos, gyakorlati követelményeket foglal össze, amelyeknek, ha az emberek engedelmeskednének (és ez egyáltalán nem elképzelhetetlen), akkor az emberi társadalom alapjaiban új rendjét alkothatnák meg. Olyan közösséget, amelyben a Nyehljudovot mélységes felháborodással eltöltő erőszak önmagától megszűnne, és itt a földön megvalósulhatna a remélhető legnagyobb áldás; a mennyek országa.
„Nyehljudov az égő lámpa fényébe révedt, és sokáig ült mozdulatlanul. Végiggondolta az élet minden rútságát, és elképzelte, mivé lehetne az élet, ha az emberek e parancsolatok szerint nevelkednének, és rég nem érzett lelkesedés lett úrrá lelkén. Mintha hosszú gyötrődés és fáradtság után végre megnyugvást, szabadságot lelt volna. Egész éjjel nem aludt, és – amint ez sok bibliaolvasóval megtörténik – most először fogta fel teljes jelentőségükben a sokszor olvasott, de mindeddig észre nem vett szavakat.
Mint a szivacs a vizet, úgy szívta magába a fontos, szükséges, boldogító igazságot amely feltárult előtte, mintha csak megerősítené, tudatosítaná mindazt, amit már régen sejtett, de nem tisztázott és nem merte elhinni. De most már tudta, hitte. Azt mondta magának: „Keressétek Isten országát és az ő igazságát, és a többi megadatik néktek.” Itt van tehát az életem feladata. Alig, hogy véget ért az egyik, már megkezdődött a másik.
Ettől az éjszakától fogva új élet kezdődött Nyehljudov számára, nemcsak azért, mert változott életkörülmények közé került, hanem azért, mert mindaz, ami ettől fogva történt vele, egészen más jelentőséget kapott, mint minden előbbi.”
A Hegyi beszéd olvasásakor egyedül az újjászületés szükségességébe és lehetőségébe vetett hit menthet meg bennünket az esztelen optimizmustól és a reményvesztett csüggedéstől. Jézus a tanítványainak mondta el a Beszédét, azoknak, akik már a mennyország honpolgárai és Isten gyermekei voltak. Csak ilyen emberek képesek eleget tenni a magasra szabott követelményeknek. Azzal, hogy Krisztus parancsait megtartjuk (ha egyáltalán képesek vagyunk rá), még nem nyerhetjük el ezt a kiváltságos helyzetet. Éppen ellenkezőleg; ha a krisztusi törvényeknek megfelelően élünk, vagy legalábbis erre törekszünk, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy mivé tett bennünket Isten az ingyen kegyelméből.
368. dicséret: Jövel Szentlélek Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu