Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei 8. részének 26-39. versei
Mai újszövetségi igénk: Az apostolok cselekedetei 8. részének 36. verse:
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szól az udvari főember: “Íme itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
A szerecsen királynő főkincstárnoka gazdag ember lehetett, volt elég pénze, hogy vásároljon egy Ézsaiás-tekercset. Amikor visszafelé jött a hintóján (minden bizonnyal többen kísérték), fennhangon olvasgatta az ézsaiási igéket.
Egyszerre csak megállítja őt egy ember és azt kérdezi tőle: “Érted is, amit olvasol?” – Azt felelte: “Hogyan érthetném?” – és ekkor Fülöp. akit angyal irányított erre az útra, felül mellé a hintóba. Különös út ez! Ezen az úton elkezdenek beszélgetni, mégpedig Ézsaiás 53. részéről, és Fülöp megmagyarázza a főembernek az Igét. A szenvedő Messiásról, Jézus Krisztusról egyetlen Igét hirdet, egyetlen embernek.
A főkincstárnok felteszi a kérdést: “Íme itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” – Nyilván erről is beszélt neki Fülöp. Megkeresztelkedik, és elmondja a legszebb és legrövidebb hitvallást, ami valaha elhangzott: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia!” Ezután az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az újonnan megkeresztelt pedig továbbment az útján örömmel.
Ezt a történetet nagyon jelentősnek tartom: az egyszemélyes szolgálat, a lelkigondozás alaptörténete.
Döntő jelentősége van ennek a szolgálatnak azért is, mert Fülöp angyali küldött, a Lélek inspirálja. Nem papi ember volt, még csak nem is tartozik a kis tanítványi körbe, talán még azon százhúsz közé sem, akik elsőként kapták a Szentlelket. Olyan diakónus-féle. Szürke ember, akinek a lénye mélyén mégis megszólalt az angyalhang: Eredj! Járatlan út ez! Sajnos még mindig járatlan út ez a szolgálat, vagy nagyon kevesek által járt út. És ő megy, akkora utat tesz meg, mintha Budapesttől Szolnokig gyalogolna. Egyetlenegy emberért!
Az igehirdető, aki sok embernek prédikál – Spurgeon hasonlatával élve – kerti locsolócsővel próbálja megtölteni az elé kerülő egyliteres üvegeket, illetve lelkeket. Némelyiket felborítja, némelyikbe belecsorog egy kis víz, de sok nem. Spurgeon így folytatja: – Amikor négyszemközt ülök egy emberrel, megfogom a “nyakát”, beleteszem a “tölcsért”, azután töltöm az “élővizet”. – Találó ez a kép, ha kicsit érdes is. Ám tapasztaltam, hogy ez így van.
Nem lebecsülve a tömeg-evangelizációt, szeretném mellette kiemelni az egyszemélyes szolgálat jelentőségét, parancsát és hallatlan lehetőségét.
Vegyük komolyan a járatlan út szolgálatát, az egyszemélyes szolgálatot, mert parancsunk van rá, engedélyünk, küldetésünk!
Mindenkinek!
426. dicséret: Már keresztem vállra vettem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu