Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 14-16. versei:
14, Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
15, A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
16, Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
John R.W. Stott gondolatai:
Sajnálatos szokásunk a világ romlottsága miatt siránkozni, miközben a panaszáradatból kisejlik az önigazolás szándéka. Elítéljük a világ kegyetlenségét, hazug mivoltát, erkölcstelenségét, azt, hogy csak az anyagiasság munkál benne. “Megérett a világ az atombombára” – mondjuk egy vállrándítás kíséretében. De kinek a hibája mindez? Ki felel érte? Hadd fogalmazzak másként! Ha eljön az este, és sötétbe borul a ház, semmi értelme a házat okolni miatta, hiszen ha a nap lemegy, ez szokott történni. Inkább azt kell kérdeznünk, hogy hol a lámpás. Ugyanígy, ha megromlik és ehetetlenné válik a hús, nem a hús tehet róla. Mindig ez történik, ha a baktériumok szabadon elszaporodhatnak. A helyes kérdés: hol a só? A társadalom esetében is; ha romlásnak indul és korábbi normái nem működnek tovább, “sötétségbe borul”, vagy “bűzös hal” lesz belőle, nincs értelme őt magát okolnunk ezért. Így szokott történni, ha az átöröklődő bűn állapotában lévő emberek magukra maradnak, és megállíthatatlanul eluralkodik az emberi önzés. A helyesen megfogalmazott kérdés: hol van ilyenkor az egyház? Jézus sója és világossága miért nem hatja át, világosítja meg a társadalmat? Egyszerűen képmutatás ilyenkor felvonnunk a szemöldökünket, vonogatnunk a vállunkat, vagy tördelni a kezünket. Az Úr Jézus azt mondta, hogy legyünk a föld sója, a világ világossága. Ha sötétség és rothadás vesz körül, az a mi hibánk, minket illet a rosszallás.
Krisztus szándéka és elvárása legyen elegendő ahhoz, hogy ne lehessen úrrá rajtunk az elidegenedés! Kiközösítettek a munkahelyeden vagy a lakóhelyeden? A világ azon van, hogy látómezeje peremére toljon minket. De ha nem vagyunk hajlandóak a szélre szorulni, akkor Krisztusért meg kell találnunk azokat a stratégiai pontokat, ahonnan hatni tudunk. Kegyelme által eltökélt célunk kell hogy legyen, hogy megvessük lábunkat a társadalom valamely elvilágiasodott területén és ott magasra tartsuk Krisztus zászlaját, kompromisszumok nélkül képviselve az ő szeretetét, igazságát és jóságát.
471. dicséret: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alá…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu