Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 24. részének 5-7. versei:
5, … Mit keresitek a holtak között az élőt?
6, Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7, az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.
Pilinszky János gondolatai:
Úgy tanultuk, hogy hitünk egyik legfőbb bizonyítéka Jézus halottaiból való feltámadása. Ez a bizonyíték azonban véghetetlenül bensőséges, és mintha eleve csak a szeretet szintjén válna nyilvánvalóvá. Történetileg a legkülsőségesebbnek kellene lennie, ehelyett Jézus legbensőségesebb, legrejtettebb, és talán leginkább a személyes felismeréshez, a személy szerinti szeretethez kötött csodája.
Az evangéliumi tudósításokban nyoma sincs semmiféle győzelmes hangsúlynak. Ellenkezőleg. Valamiféle szerény rejtezkedés lengi be az Írás idevágó lapjait. De a szív épp e gyengédségben ismeri fel Mesterét: igen, ez a mi Istenünk, a szeretet Istene! Valaki mintha szólított volna: megfordulunk – és ott áll előttünk.
Jézus feltámadása észrevétlenül történt. És ezt a leckét talán épp ezért igazában még ma sem, vagy ma is csak alig értjük: a győzedelmesnek és az alázatosnak, az erősnek és a tökéletesen gyengédnek ezt a kemény, nagyon kemény húsvéti leckéjét. A halandó embernek meg kell békélnie azzal a gondolattal, hogy Istene nem a hatalom, hanem mindeneken túl a szeretet Istene. Életünk, történetünk a földön talán nem is egyéb, mint Istenre vonatkozó szavaink kínos-keserves megváltoztatása, kicserélése. „Szállj le a keresztről!” kiáltoztunk valamikor a hatalom Istenéhez, de a szeretet Istene nem szállt le keresztjéről. Meg kell hát tanulnunk azt is, hogy Húsvét is ugyanennek az Istennek, a szeretet Istenének a feltámadása. Vagyis: végtelenül gyengéd, rejtett és bensőséges.
357. dicséret: Jézus, én bizodalmam…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu