Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 6. verse:
Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Josh McDowell lelkipásztor gondolatai:
A minap a Texasi Egyetemen egy végzős hallgató megkérdezte tőlem:
– Miért egyedül Jézuson át vezet az út Istenhez? Miért éppen Jézus? Nem lehet másképpen kapcsolatba kerülni Istennel? És mi a helyzet Buddhával? Vagy Mohameddel? Az nem elég, hogy valaki egyszerűen jó ember? Ha Isten annyira tele van szeretettel, akkor miért nem jó neki mindenki úgy, ahogy van?
Ez is jelzi, hogy manapság rengeteg ember felteszi a kérdést, hogy miért kell Jézust Megváltóként és Úrként elfogadni ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessünk Istennel és elnyerhessük a bűnbocsánatot. A diáknak azt válaszoltam, hogy nagyon sokan nem értik, milyen is Isten valójában. Általában az a kérdés: „Hogyan engedheti meg a szerető Isten, hogy a bűnösök a pokolra kerüljenek?” Én inkább azt kérdezném: „Hogyan engedhetne a szent, igazságos és igaz Isten bűnöst a maga színe elé”?
Isten azért teremtette a férfit és a nőt, hogy megossza velük szeretetét és dicsőségét. Amikor azonban Ádám és Éva fellázadtak, és elkezdték a maguk útját járni, az emberiségben megjelent a bűn. Ekkor váltak az emberek bűnössé, azaz távolodtak el Istentől. Isten tehát ebbe a „kínos” helyzetbe került: azért teremtette a férfiakat és a nőket, hogy dicsőségét megossza velük, ők azonban nem törődtek tanácsával és parancsolatával, hanem a bűnt választották. Isten ezek után a szeretetével próbálta megmenteni őket. Mivel azonban Ő nemcsak a szeretet, hanem az igazságosság, az igazság és a szentség Istene is, a természetéből adódik, hogy elpusztít minden bűnöst. „Mert a bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23). Azaz úgy is mondhatnánk; Isten szép kis probléma előtt állt.
Az Istenség – az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek-Isten – pedig döntött. Jézus, a Fiúisten emberi testet ölt magára, és Isten-emberré lesz. Jézus volt tehát az Isten-ember. Annyira ember volt, mintha nem is lett volna Isten, és annyira Isten, mintha nem is lett volna ember. Mivel nemcsak véges ember, hanem végtelen Isten is volt, rendelkezett azzal a végtelen képességgel, hogy magára vegye a világ bűneit. Amikor mintegy kétezer évvel ezelőtt a keresztre ment; a szent, igazságos és igaz Isten minden haragját kitöltötte a Fián. Azt is mondhatjuk, hogy ekkor Isten „szabaddá vált” arra, hogy szeretettel közeledjen az emberiséghez, és ne kelljen elpusztítania a bűnöst, mert Jézus kereszthalála kielégítette Isten igaz természetét.
264. dicséret: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu