Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 20. verse:
Mert mondom néktek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába,
Karácsony Sándor gondolatai:
Hát az mindenesetre nagy baj, hogy a mennyországot mindenáron valahol a fellegeken túl akarjuk elképzelni, a bejutást meg még képzeletünkben is elhalasztjuk „halálunk után”-ra. A Hegyi beszéd elején volt már szó a mennyeknek országáról, megállapíthatjuk róla, hogy az „bennünk vagyon”. Igen ám, de akkor csak annyi volt róla megírva, hogy a lelki szegényeké a mennyeknek országa, meg azoké, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Erről a mennyeknek országáról mondhattunk csak annyit, hogy bennünk vagyon. De hogy lehet ebbe, a mennyeknek országába – amely bennünk vagyon – bemenni, vagy hogy lehet kint rekedni belőle?
Ismerek egy sereg embert, akinek nem is az arcára, hanem egész magatartására rá van írva, hogy benne él a mennyeknek országába. Milyenek ezek? Mi rajtuk az áruló vonás, a különös ismertetőjel?
Itt élnek köztünk. De ha véletlenül ketten hallgatunk egy előadást, én meg egy ilyen „boldog” testvérem, ám nem egyformán viselkedünk. Én rendesen azt a megjegyzést szoktam tenni az előadásra, hogy itt, meg itt hiba volt benne, itt meg itt gyöngécske volt bizony az érvelése, vagy a felépítése. Ő erre udvariasan jegyzi meg, hogy az említett pontokra nézve valószínűleg igazam lehet – bár ez meg ez a jó dolog itt is, ott is elkerülte figyelmemet -, hanem aztán itt meg itt, észrevettem-e milyen nagyszerű bizonyságát adta a kedves előadó hitének és reménységeinek?
Mikor én a villamoskalauz sapkáján a számot figyelem, hogy gorombaságáért feljelentsem, ő kifejti, hogy milyen nehéz szolgálata van szegénynek, nem csoda, ha időnként elveszti a türelmét, ezúttal különben sem ő volt goromba, hanem mi ketten – valljuk meg – idegesek vagyunk; nálam ez érthető is, de ő igazán lehetne egy kicsit türelmesebb.
Nekem azért pokol az életem, mert nemrég kölcsönadtam valakinek, és most félek, hogy nem adja vissza. Ő a mennyeknek országában él, mert boldog, hogy valakit megsegíthetett. Kölcsönadni és visszakövetelni a kölcsönt: farizeus igazság. Az Ő igazsága több ennél.
229. dicséret: Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu