Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 15. részének 22-23. versei:
22, Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
23, Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Minden attól függ majd, hogy jól értjük-e, mire gondol Pál a „feltámadt” kifejezéssel. Mit jelent a feltámadás, és mit jelenthet számunkra? Ezek azok az ősi húsvéti kérdések, amelyek megválaszolásáért a vívódást nem tudjuk elkerülni anélkül, hogy ne követnénk el meggondolatlanságot. A mindig megújuló tavasz lenyűgöző tapasztalata volt az, ami az emberiségnek szerte a világon sejtetni engedte a sötétség és a világosság ősi harcát, amelyben kemény küzdelmet követően a világosság győzedelmeskedik. Minden évben újból lejátszódik a természet hatalmas drámája, és feléleszti az emberiségben a feltámadás reményének sejtelmét; minden sötétségből egyszer világosságnak kell lennie.
A természet halálában benne van már az élet csírája. A halál nem is halál tulajdonképpen, hanem az élet egy korszaka, amely csíraként fennmarad a látszólag megdermedt testekben. Az életnek és a világosságnak győznie kell, a halál és a sötétség csak az élet megjelenési formái. Ezek a gondolatok az emberiség közös és ősi kincsét képezik, a legkezdetlegesebb szellemi életének kezdeteitől, és ezekhez a gondolatokhoz tér vissza a mi modernizált húsvét-hitünk. Közben észre sem veszi, hogy a kereszténység a húsvétról egész más dolgokat akar mondani.
301. dicséret: Új világosság jelenék…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu