Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: A 13. zsoltár
Zsoltárok könyve 13. zsoltár 2-3. versei:
2, Uram, meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orczádat tőlem?
3, Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
Református énekeskönyv 13. zsoltár 1-2 versei:
1, Míglen felejtesz el Uram, Míg nem emlékezel rólam? A te orcádat én előlem, örökké elrejted-e tőlem? Mire nem könyörülsz rajtam?
2, Míg tanácskozzam szívemben? Míg keseregjek elmémben, Még nappal is csak gondolkodván, Ellenségem reám míg rohan? Míg uralkodik fejemen?
Simon Attila lelkipásztor (Tamásváralja) gondolatai:
Az idő foglyainak érezzük magunkat, és részben azok is vagyunk. Órákban, napokban, hetekben, hónapokban vagy években mérjük mindannyian a saját nyomorúságaink idejét, és kérdezzük: meddig kell még kibírni? Közben elfelejtjük, hogy az „örökölt” és általunk elkövetett bűneink miatt tulajdonképpen örökké tartó, azaz időtlen nyomorúság lenne a jogos jussunk. Ez a zsoltár csodálatos. Hiszen arról tanúskodik, hogy szine egy lélegzetvételnyi, Istennel való párbeszédben hogyan oldódik fel az idő és a nyomorúság terhe.
A zsoltárt éneklő ember jó helyen kopogtat, jó lelkigondozóhoz fordul – aki most nem szól – de jelenléte lecsendesíti a háborgó lelket. „Az ének egyre kisebb hullámokat vet, mígnem végül az örömtől remeg, s elcsitul, mint tükörsima tó” (Delitzsch). Ezt csak megtapasztalni lehet.
Jó az, ha az ember a „meddig” kérdéseivel Istent ostromolja meg. A zsoltáros is ezt teszi, hiszen Uramnak szólítja, és az Istenével való őszinte, szívbéli bizodalommal teli beszélgetésben magától megnyugszik a lelke, és boldog, örömteli vallomásban elénekli nekünk: jót tett velem! Keressük mi is az Úrnál a lelki nyugalmunkat, és megtapasztalva megnyugtató hatalmát, ne felejtsük el tovább adni örömünket.
13. zsoltár: Míglen felejtesz el Uram…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu