Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 42. zsoltár
Zsoltárok könyve, 42. zsoltár 2. verse:
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Református énekeskönyv, 42. zsoltár 1. verse:
Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik.
Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik.
Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?
Simon Attila lelkipásztor (Tamásváralja) gondolatai:
Nem csak a zsoltárosnak kell azzal szembesülnie, hogy mindennap neki szegeződik a kérdés: hol van a te Istened? Valóban igaz, hogy bár fejlődik, civilizálódik az emberiség, az Istenhez való viszonyában évezredek óta rezignált. Naponként keserítik meg és nyugtalanítják a keresztyén ember lelkét a hitetlen kérdésekkel hitünket próbára tevő emberek és élethelyzetek. Hol van a te Istened? Miért nem tesz semmit? Naponként szembesülünk azzal, hogy magunktól, a saját bölcsességünk szerint a válaszadásban vagy gyengék vagyunk, vagy csődöt mondunk. Olyankor azt kívánjuk, bárcsak képesek lennénk a helyes válasz megadására. De hogyan, amikor mi is mint a zsoltáros, saját magunkban viaskodunk: miért csüggedsz el lelkem, miért vagy nyugtalan? Ilyenkor keressük a megoldást, óhajtjuk, vágyjuk a segítséget, “mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre”.
Vágyjunk ma is, holnap is, és minden nap a kísértések között Istenhez. Bízzunk az Ő szabadításában, mert lesz alkalom a hálaadásra is!
42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu