Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 19. részének 30. verse:
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
John R.W. Stott gondolatai:
Krisztus a mi bűneinket hordozta, a bűn pedig elszakít, elválaszt Istentől. Bűneink az Atya és a Fiú közé kerültek. Az Úr Jézus, akinek öröktől fogva, még földi élete alatt is töretlen közössége volt Atyjával, most egy pillanatra mégis megtapasztalja az elhagyatottságot. Krisztust bűneink a pokolba juttatták. Átélte az Istentől elszakadt lélek gyötrelmeit. Amikor bűneinket magára vette, a mi halálunkat viselte el, és így elszenvedte helyettünk az Istentől való elszakadás büntetését, amit mi érdemeltünk volna meg bűneink miatt. “Váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Timotheus 2,6)
A külső sötétségből visszatérve azután diadalmasan felkiáltott: “Elvégeztetett!”, majd pedig: “Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet” – és ezekkel a szavakkal meghalt. Elvégezte küldetését. A megváltás, amelynek megszerzésére eljött, készen volt. Elhordozta a világ bűnét. Az Istennel való megbékélés elérhetővé vált mindazok részére, akik bíznak benne, és elfogadják őt személyes Megváltójuknak. Így, mintegy nyilvánosan bizonyságot téve erről az igazságról, Isten láthatatlan keze felülről lefelé kettéhasította a templom kárpitját, félrevonva azt az útból, hiszen már nem volt rá szükség. Szabad volt az út Isten szent színe elé! Krisztus megnyitotta a menny kapuját minden hívő előtt. És harminchat órával később feltámadt a halálból, hogy bizonyítsa; nem hiába halt meg.
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu