Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 7. részének 37. verse:
Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.
Varga Botond lelkipásztor (Szatmár-Láncos) gondolatai
Igazi, felfokozott hangulat uralkodhatott Jeruzsálemben. Az emberek lassan már készülődtek haza, nagyon sokan az otthonra gondoltak. Arra, mit mondanak el, mit osztanak meg a többiekkel. Sokan a csodákról, a gyógyulásokról akartak beszámolni, hogy találkoztak Valakivel, aki bizonnyal a Messiás!
És akkor Jézus a középre áll és a csodálkozó tömegnek, a megint zúgolódó farizeusoknak elmondja ezt a csodás kijelentést. Sokan szomjaztak, Sokak lelke sóvárgott az élet vize után, de az ünnep ellenére is kevesen lehettek, akik megtalálták.
Krisztus itt forrást fakaszt, mint Mózes a pusztában. Olyan dolgot tesz, ami eddig lehetetlennek tűnt az emberek számára. Új csodát, amelyből megtudják: – ugyanúgy mint a pusztában – Isten vezeti őket. Ő teremti meg az élet legalapvetőbb feltételeit.
A keleti ember számára a víz nagyon nagy kincs. Kincs, amit őrizni, védeni kell. És amikor a hosszú úton, a tikkasztó, szárító hőségben egy csepp víz is az életet jelentette, eléjük áll Jézus és elmondja: az Élet tőle származik.
Lehet, hogy sokan nem értették, sokan legyintettek, tovább zúgolódtak. De voltak, akik tudták; most a Mester hozzájuk szól, és elindultak a Forrás irányába.
42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu