„Mert nagy lesz ő az Úr előtt” /Szent Lukács evangéliuma 1:15/

Temesvár látképe
Szilágy-Menyő református temploma

Magyar Testvéreim!

Szent Ágoston püspök, a nagy megtérő Kr.u. 400-ban Marokkó partjainál a mesés Földközi-tengeri öbölben megkérdezte a kagylójával vizet merengető kisfiút: „Mit csinálsz gyermekem?” „Átmerem a vizet a homokváram medencéjébe” – válaszolta nagy komolyan a gyermek, – majd hozzá tette: „Hamarabb fog sikerülni, mint neked Isten lényegét
megragadnod”
Az akkor már öt éve püspök, a legendás tudós, 113 könyv szerzője teljesen megdöbbent a gyermek bölcs válaszán. „Mi hát az Isten lényege?” Igy fogalmazta meg az egyházatya:
„Semmi sem győz meg, csak az igazság. Semmi sem ment meg, csak a szeretet. Szeressük embertársunkat, vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt tudjuk mondani: Uram, legyen meg a Te akaratod!
A szükséges dolgokban legyen egység, a kétesekben szabadság, mindenben pedig szeretet”

Az erdélyi Háromszék-megye Málnás településén élt egykor egy lelkész-esperes, egyházi író, szótárszerkesztő, aki mindig merészet álmodott, vetette az Ige magvait, fundamentumot készített, melyre két tanerős iskolát épített. A magyar felsőházban harcolt Háromszék magyarjainak jogaiért, falujában az ellátás rendjéért.
Tőkés József (1884.december16. – 1951. február 7.) lelkipásztor nagy látnok volt, a theologia, a történelem, a filozófia, a gazdaság kisujjában volt, ahogy mondani szokták.
23 évesen elkápráztatta a berlini egyetemet, de az igazán nagy emberekre valló szerénysége határt szabott annak, hogy önmaga szobrát építse. Megtette a hálás utókor Málnás településen, ahol az iskola is felvette nevét. Nem gondolhatta, hogy egykor még a Brit Trónörökös is koszorúzni fog emléke előtt.
Évezredek tudása plántáltatott tovább Tőkés István professzor fiában, aki életének 100 esztendeje alatt az öt tálentum gazdag örökségét sokszorozta Isten népének, szeretett nemzetének javára. Állás-vesztés, román üldözés, kirekesztés csak erősítette rendíthetetlen hitében.
Nyolc gyermeket felnevelni, és valamennyit legjobb diplomákig eljuttatni soha és sehol nem volt egyszerű feladvány, legkevésbé egy üldözött magyar lelkészcsaládnak a kommunista Romániában. Két orvos, két mérnök, három tanár, és a hetedik a lelkipásztor, az örökség hordozója, a szabadság lángja, a hit hőse: TŐKÉS LÁSZLÓ!

Sík Sándor – Sinkovits Imre: Ments meg Uram – Hallgassuk meg a pap-költő hitvalló versét a Sinkovits Imre színművész fenomenális előadásában!

Az Úr Szent Angyala így szólt egykor egy lenézett paphoz:
„Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed:feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt”

Teremtő-Megváltó-Megszentelő Szent Istenünk ünnepi kijelentése hányszor hangozhatott el a történelem folyamán édesapáknak és édesanyáknak?, – akik boldogan mutatták megszületett gyermeküket rokonságnak és barátoknak! Mert Isten Igéje az igen és ámen. De születése után aztán elérkezett-e a lelki-szellemi nagyság?
Az Ószövetség utolsó és legnagyobb prófétájaként reá tudja e irányítani az Újszövetség eljövendő Jó Pásztorára a megváltásra várók figyelmét? Lesz-e megtérés?, Bűnbánat? Bűnbocsánat? Lesz-e a göröngyös simává? A görbe egyenessé?

A diktatúra azt hiszi az emberekről, hogy egyszerűen biológiai lények, akik csak enni-inni és ölelkezni akarnak. A hatalom nem hiszi el, hogy az emberek képesek meghalni az igazságért, mert a hatalom erkölcstelen. A hatalom materialista, és nem érti, hogy a távoli, bizonytalan szabadságeszmény miért tud fellelkesíteni egyszerű kályhásmestereket, mezőkön küszködő asszonyokat, katedráját vesztett tanárokat? A hatalom nem ért meg semmit, mert azt hiszi, hogy az emberek mindenáron életben akarnak maradni. De nem akarnak, mert tudják, hogy az élet véges, a halál pedig elkerülhetetlen.
Temesváron, majd a többi erdélyi és román városokban a mindenre elszánt tömeg bátran nézett szembe a rettegett Securitate és hadsereg gépfegyvereivel és tankjaival.
Már nem volt mit vesztenie, és nem volt hova hátrálnia. A Securitate sortűze elé bátran vonultak a fiatalok, munkások, bányászok Bukarestben. A végsőkig el gyötört mindenkit a kommunizmus beteg tébolya. Fázott, éhezett, megalázott volt egy egész ország. Ceausescu könyvein kívül semmit nem lehetett már kapni az üzletekben.
1985 tavaszán indultunk neki először a bökönyi Tóth Józsi piros zsigulijával Szatmárnémetibe. Nem jutottunk el a gyülekezetig, a milicia körbevett és lekapcsolt bennünket.
Dermedt félelem, szegénység és kilátástalanság égett bele minden létező életbe. Annyit mondott a kék ruhás, hogy most az egyszer „megkegyelmeznek”, vagyis indulhatunk vissza Csengersimára, vagy ha tovább szövegelek, ott rohadok meg a börtönükben.

Bikini zenekar: Temesvári vasárnap 1989 – Hallgassuk meg a dal üzenetét!

Eljön a pillanat, amikor eszköztelenné válik a diktatúra. Mit lehet kezdeni azokkal, akik az élet és halál között már nem látnak érzékelhető külömbséget?
Ezzel az elfásult, kiégett, mindenre elszánt tömeggel találta magát szemben a diktátor pár. Látszott, eleinte nem értették. „Ígérj nekik valamit”, szólt Elena. Aztán már csak sziszegte: „Lőni, lőni, lőni! Magyar fasisztákra Temesváron, huligánokra, csőcselékre, hálátlan népre” Már nem jutott eszébe Doina Cornea asszony, Tőkés László és Chrudinák Alajos neve.
De mi okozhatta a tökéletes diktatúra bukását? 1989 romániai Adventje beleégett a világ figyelmébe. Itt már Heródes és a Gyermek küzdött. Életre-Halálra. Mindenki tudta, egyikük halott lesz karácsonyra. Ilyen egyenlőtlen harcot még a legnagyobb görög-római drámaírók sem képzelhettek el. Százezres hadsereg, testőrség, titkosszolgálat, áruló püspök egyik oldalon. Másik oldalon egy végletekig hajszolt magyar pap hű presbitereivel, gyülekezetével, halálra ítélt holnapjával.

Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítőnk! – Hallgassuk meg a hitvalló éneket!

Nicolae Ceausescut feleségével együtt szitává lőtték saját katonái 1989. december 25. napján, vagyis Karácsonykor. Leírhatatlan érzés volt látni és tudni. Isten megszabadította népét a gonosztól. Szóltak a harangok és megállás nélkül tartottuk az Istentiszteletet. Akik addig úgy távolabb éltek az egyháztól, sírva borultak oda. „Van Isten, ilyen csoda emberi akarattal elképelhetetlen lett volna abban a világban,” – mondották.
A nagy-világ hírügynökségei egész januárban ontották a hírt. A legnagyobb hatalmak fővárosaiból sorra érkeztek a meghívások. Mindenki Tőkés Lászlót szerette volna látni-hallani-megvendégelni. A 180 lelkes sártenger zsákfalú Szilágymenyő valóban nevéhez méltóan menedéknek bizonyult, hol a kilakoltatott és elhurcolt magyar pap otthonra lelt a Tövisháton. Szilágycseh, Hadad, Szilágylele, Bogdánd, Vérvölgy, Völcsök, Szilágyszeg, Désháza, Szilágyerked jó magyarjai özönlöttek a dombokon, hogy életük árán is tovább védjék pásztorukat, ahogyan Temesváron is tették Újvárosi Ernőék!
Reá várt a nép, a szikrára, aki megtörte a totális diktatúra hallgatásának sötét és ördögi falát. Akkor még a határon a román katona is a bátor lelkész gyűrött fotóját szorongatta.
Jó volt kis ideig látni, hogy az elgyötört magyar-román-szász nemzet hogy egymásra tud találni.
Balogh Barnabás akkor biharvajdai lelkipásztor már szervezte, hogy Tőkés László püspök három hónapra szóló meghívásának eleget tudjak tenni, éppen azon a vidéken.
Ez úton is köszönöm Balogh Sándor esperes úrnak, és Mészáros Árpád akkor hadadi és szilágylelei lelkipásztornak, hogy mindenben segítették missziói utamat sok-sok gyülekezetben 1991 utolsó negyedében. Életem katartikus szép emléke marad míg élek a hitbuzgóság földjén végzett szolgálataim.

Tekintsük meg 1994. szeptember 10. napjának ünnepi emlékeit Hadadban! Félő volt, hogy a Hunyadi János Kormányzó által építtetett templom karzata leszakad a tömeg alatt.

Ft. Tőkés László püspök úr könyvének borítója
Dedikáció
Bevonulás az ünnepi Istentiszteletre
Kivonulás az Istentiszteletről
Hálaadó Istentisztelet a 600 éves református templomban
(Világháborúk áldozatainak emléktábla szentelése a bejáratnál)
Hadad,1994. szeptember 10.

Kárpátia zenekar dala szívekből szívekhez szól: Karácsony – Hallgassuk meg a hitvallást!

„És már anyja méhében megtelik Szentlélekkel, Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és előttük jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé”

A JÓ ISTEN SZENTLELKE elhozta a Trianon-átka, és a kommunizmus mételye által meggyötört népünk életébe a hőn vágyott szabadságot. (Hogy aztán sok minden kisiklott az eltelt 30 év alatt, az mély elemzést kíván, mely nem lehet e dolgozat tárgya)

Órvendtünk, mikor Kolozsvárról az Erdélyi Református Egyházkerület Belmisszói Intézetének igazgatója meghívott Szászrégen környékére szolgálni. Beresztelke 4 km. Régentől, honnan már látni Wass Albert regényeinek valódi, és igaz szép görgényi világát, jó magyarjainak példás helytállását.

Tekintsük meg 2008 pünkösdi ünnepségének áldott emlékeit Beresztelkén!

Beresztelke 525 éves templomában hálát adunk Istennek, hogy gyógyul Trianon-tragédiája
Beresztelki Református Egyházközség Főgondnoka megköszöni,
küldöttségünk ajándékát, a drága kincset, a MAGYAR ZÁSZLÓT

„Te pedig kisgyermek a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által.”

Lendvai István: Szűz Mária bölcsődala – Olvassuk el e megrendítő, prófétikus verset!

A szép Szűz Mária szent Fiának
így énekelt vala Jézuskának:
– »Csillagom, mindenem,
pirinkó Istenem,
aludj, aludj!

Aranyvirág vagy és aranymadár,
láttodra én szívem repesve jár.
Édesded óhajtlak,
csendesded ringatlak,
aludj, aludj!

Most vagy még boldog, szép égi gyerek,
nem jönnek még érted csúf emberek,
csak jó jövének el,
s angyalkák énekkel,
aludj, aludj!

Most vagyok én is még boldog anyád,
ölemen adok még meleg tanyát,
véremmel csitítlak,
csókommal borítlak,
aludj, aludj!

De vállamon előbb lesz majd kereszt,
lelkembe a bánat, ha tőrt ereszt,
mert nálam nem maradsz,
tőlem jaj, elszakadsz,
aludj, aludj!

Anyáknak sorsa is Golgota-hegy,
árva bölcső mellől mind odamegy:
magzata elrepül,
s ő csak sír egyedül,
aludj, aludj!

Jaj, te is kétszer halsz majd meg nekem:
elsőbb, hogy nem léssz már én gyermekem,
s aztán hogy ölemen
fekszel majd hidegen,
aludj, aludj!

Vérszínű est lesz a Kálvárián,
mindenki szánakszik bús Márián,
ott is majd óhajtlak,
csendesded ringatlak,
aludj, aludj!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. december 14.

A képek forrásai:
magyarvagyok.hu
szozat.org

Vélemény, hozzászólás?