Egy nagy igehirdető egyszer azt mondta, hogy gyakoroljuk az egyedüllétet, már csak azért is, hogy ránk ne törjön a magányosság.
Szent Urunk mindenkinél magányosabb volt, mikor elérkezett áldott életének kereszten és sírban végződő megváltói nagyhete.
Virágvasárnap a százezres zarándoksereg tömege ünnepelte a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Krisztus Királyt. Nem az öröm, hanem a fájdalom, pusztulás és az eljövendő szétszórattatás tragédiáját siratta el.