Técső, az öt máramarosi koronavárosok egyike, melyet a Teremtő megáldott a világ legjobb földjével, legszebb vizével, legfinomabb sójával. Károly Róbert királytól már 1329-ben városi rangot nyert dolgos, hívő, becsületes magyar, ruszin, és kevés német lakossága. Aztán elérkezett a nagy próbatételek ideje, Adyval szólva a pokolba szakadtunk. Trianon átkos gyásza a folyó Tiszát jelölte ki határnak Románia és Ukrajna között. Szegény Técső az ördög és a sátán között „választhatott”, így lett olcsó préda hulló jaj és forró vér felett.