„Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már”/Szent Lukács evangéliuma 24:29/

Arany János a magyar lélek és nyelv zsenije a Toldi trilógia egyik megható jelenetében írja le, mikor Bence a hű szolga keresi jó urát, a fiatalon elbujdosott Miklóst. Viszi neki édesanyja hazaváró aggódó szeretetét, az elemózsiával telt kosarat, a rókalelkű báty tovatűnő rossz emlékének feledésre ítélt bánatát.
Nincs messze Szilágynagyfalu tornya, mely a nádasok és gonoszságok mélységében is mutatja az utat. Mindig hazafelé, mindig az ég felé, mindig az üdvösség felé.

Continue Reading →