„Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, vagy mint egy ostromlott város” /Ézsaiás próféta könyve 1:8/

Batthyány örökmécses

Magyar Testvéreim!

Kis népeknek mindig és mindenütt azonos a sorsuk. Ha nagy népek szomszédságába kerülnek, vagy csatlós államokká kell válniok, vagy egyenlőtlen harcban elvérezniök, kis népek között mindig új háború és mindig új szövetséges.
Ebben az élethelyzetben, – az erdők rejtekében, a katakombák mélyében, a hegyek oltalmában – Luther szerint egy zsoltár olvasása vagy éneklése közben minden szenteknek a szívébe látsz. Boldog örvendezések, szívszaggató siralmak, zordon kilátások, keserű panaszok, bűn és halál rettenetes hatalma, kárhozat mélysége: ez az együttes ezerváltozatú orgonajátékként szól hozzánk. Éppen neked szól, és sokszor éppen úgy, ahogy te mondanád.

Cornelius Tacitus (Kr.u. 55-56 – 117-120 között 61-65 évet élt történetíró, jogász, filozófus a nagy római bölcs írja: „Ritkák azok a boldog pillanatok, amikor úgy vélekedsz, ahogy akarsz, és úgy beszélsz, ahogy tetszik”

Jönnek idők, mikor egy ország átjáróház lesz. Üszköt dobnak kunyhóira és templomaira, mint a tatár.
Majd más népek hódoltsági területté teszik, mint a török, ahonnan életét mentve menekül mindenki. A férfi nem akar janicsár lenni a szultán seregében, az asszony nem akar háremhölgy lenni Sztambulban.
Aztán nyugati irányból olyan népek jönnek, akik már nyelvünket, hitünket, lelkünket is akarják. Elveszem múltját és rabszolgává teszem. Parlamentjében és a közigazgatásban már csak németül lehet beszélni. Leigázom, háborúba rántom, majd bűnbakká teszem, végül feldaraboltatom a nagyhatalmakkal.
Mi Habsburgok Madéfalván, Nagyenyeden, Világosnál, – bárhol a Magyar Királyság területén – felégetjük országukat, felégetjük életüket a kuruc rebelliseknek.
A XX. század remélt felvirágzása helyett az elnyomott magyarság Trianon katasztrófája után nyakába kapta a második háborút, majd a szovjet-tipusú kommunizmust.
Végül a „rendszerváltás” fedőnevű tűzijátékban a kommunizmus 40 éve alatt összerobotolt életét tették pusztává. Nem gondolnánk, még 2006-ban is vezető pozícióban voltak sokan az ÁVH terror‑legényei közül. a belügy állományában.

E történeti események között prófétai tisztet teljesített Ézsaiás próféta, mint Isten Igéjének teret és időt meghaladó hordozója. Ő volt az Úr történelem magyarázata, benne és általa alapozta meg az Úr az Ő eljövendő országát, az ő szavával ítélte meg a világ hatalmasságait. Toronymagasságban áll királyok, hadvezérek, népek, nemzetek felett.
Nagyságát növeli a tragikus szenvedély és a rajongó örvendezés, a forró szeretet és az engedelmesség, költői tehetség és plasztikus zeneiség.

Mi magyarok Ézsaiás próféta mellé megkaptuk karakterünk prófétáját is, neve Liszt Ferenc!
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum Igazgatója nyilatkozta: „Ha Lisztet ismerem, az egész zenetörténet az enyém” — „Hírhedett zenésze a világnak”

Olvassuk el a tanulmányt a zenetörténet magyar géniuszáról!

A tanulmányt a képre kattintva olvashatják!

Vörösmarty Mihály: „Hírhedett zenésze a világnak” – A Szózat költőjének szárnyaló versét olvassuk el!

Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?

Sors és bűneink a százados baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
Ennek láncain élt a csüggedett faj
S üdve lőn a tettlen nyugalom.
És ha néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.

Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.

És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjük minden szenvedését,
Szégyenétől lángra gerjedünk;
És ohajtjuk nagynak trónusában,
Boldog – és erősnek kunyhájában.

Nagy tanítvány a vészek honából,
Melyben egy világnak szíve ver,
Ahol rőten a vér bíborától
Végre a nap földerűlni mer,
Hol vad árján a nép tengerének
A düh szörnyei gyorsan eltünének;

S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenésszel;
Fárad a nép óriás kezével:

Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.

Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba a halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.

És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon,
Melynek andalító zengzetére
Fölmerűl a gyásznak régi tére;

S férfi karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyekbe vész a szem sugára,
Enyh jön a szív késő bánatára.

És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékzetével
Csügg a múlton és jövőt teremt,
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;

S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.

S még a kő is, mintha csontunk volna,
Szent örömtől rengedezzen át,
És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevűlve járja a Dunát;
S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
Lelkesedve feldobogjon e föld.

És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.

1840. november, december eleje

Az 1848-1849 forradalom és szabadságharc osztrák-orosz tízszeres túlerővel vérbe fojtott magyar álomnak üszke égett és vére fagyott évtizedeken keresztül.
Nem csupán a hon szinte legkiválóbb gondolkodóinak, igaz hazafiainak vére lett magvetés, hanem e kor erkölcsi példamutatása valóban 1956-ig kihatott. E 126 mártír példájából merített erőt egy század.

Prof. Dr. Ft. Hegedüs Lóránt Püspök Úr Lélektől-tudástól szárnyaló tanítását, brilliáns előadását hallgassuk meg a magyar nyelv zsenijéről, Petőfi barátjáról, Arany Jánosról!

Dvorák: Új világ szimfónia – Hallgassuk meg a mű magasságokat szárnyaló égi világosságát!

Batthyány Lajos özvegye Zichy Antónia és Damjanich János özvegye Csernovics Emília megalakította a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületét, melyhez gyakorlatilag csatlakozott az aradi 13 szent hős tábornok özvegye, valamint az ország többi részén élő asszonyok is. Soha nem tették le a gyászruhát, és soha nem mentek többé férjhez, még akkor sem, ha arra pedig kifejezetten kérte a mártír férj a siralomházban kivégzése előtt.
Beteljesedett rajtuk az ézsaiási prófécia: „Olyan maradt Sion leánya, mint a kunyhó a szőlőben, vagy mint ostromlott város” – A Habsburg gyűlölete nem ismert határt.
Ferenc József császár soha nem kért bocsánatot, aki a vérengzés legfőbb irányítója volt. Jacob Haynau végrehajtó a vérdíjból birtokot vásárolt Szatmárban, márványszobra máig Bécs egyik Hadtörténeti Intézetében állhat. Romlottságát mutatja, hogy hatalmas pénzösszeggel tartozott Kiss Ernő tábornoknak, amit soha nem adott meg.
Temesváron ette Damjanich feleségének főztjét, miközben gyalázta a magyarokat.
Teljes vagyonelkobzás is sújtotta a mártírok családjait. Köztük többen igen vagyonosak voltak, javaik osztrák kézre kerültek. Nélkülözés, szegénység, nyomorúság, számkivetés, bujdosás volt osztályrésze valamennyiüknek. Halottaik hollétéről sem tudtak sokáig, árokparton és sáncokba voltak elföldelve. A legelemibb erkölcsi normát sem tartotta be az osztrák. De nem omlottak össze. Folytatták a Gonosz ellen szabadságharcukat a hős „Egri nők”.

Republic zenekar: Varázsolj a szívemmel – Hallgassuk meg a dalt!

A próféta leírja milyen Izrael állapota az ő korában. Országotok pusztaság, 46 városotok feldúlva, földjeiteket betelepített idegenek uralják. Nem maradt semmi, csak Jeruzsálem megalázva, rongyosan, koldusan, árván. Ez a vád, ez a tényállás. Isten perel népével.
Deák Ferenc a Haza bölcse mondotta: „Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat, de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és az egyetértést, talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne lehessen”

Makkai Gyöngyvér: Megváltás – Olvassuk el a hitvalló verset!

Báthory ÖrökmécsesElőttem van, de mégsem láthatom
Arcához szemem nem tapaszthatom
Légbe vesznek álmaim
Hozzá vezetnek vágyaim
Légüres térben lebegek
Súlytalanul karjában remegek
Érzem a kegyelem behatárolhatatlan jelenlétét
A vér parttalan hullámverését
Fekete felhők közt a fehér rózsák káprázatát
És végezetül, a lét fűszerillatát…


prof. Dr. Bogár László: Ha meseország mindenkié – Hallgassuk meg professzor úr igaz tanítását a gazról!

Végezetül netszószékünk látogatottságával szeretnénk örvendeni!
Tekintsék meg a grafikont!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2020. október 10.

A Képek forrásai:
halasizsolt.hu
parokia.hu
hu.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?