Az úrvacsorázás helyes külső módja mellett az apostol mindjárt figyelmezteti olvasóit a hozzá megkívánt lelkületre is.Öntudatosnak kell lennie az Úr asztala vendégének. Értenie kell, hogy mit csinál. Különben babonás szertartássá válik amit cselekszik. A kenyér és a bor vételével „az Úr halálátkell hirdetnie”. Arról kell bizonyságot tennie és magában is arra kell gondolnia, hogy a megfeszített Krisztuson kivül nincs, de Őbenne van üdvössége!Bűnbánattal kell eltelnie a szent asztalhoz járulónak. Mert „az Úr halála” teljes kegyelmet szerzett a bűnösnek, de csak azzal a feltétellel, ha úgy nyújtja feléje kezét, mint ítéletre érdemes bűnös.
Hogy a korinthusiaknál lábrakapott, igaz mivoltából egészen kivetkőzött úrvacsorázási módot orvosolja az apostol, elmondja: miként szerzette az Úr Jézus az Ő szent vacsoráját.Mindig is jó ezt a történetet mintául magunk előtt látnunk. Különben könnyen becsúszik az úrvacsorai szokásokba sok olyan dolog, ami végül elborítja annak lényegét. Egyszer már megadta Isten, hogy az Ő egyháza visszatérjen az eredeti egyszerű és tiszta módhoz.
Isten azért rendelte, hogy az Ő népe ne egyenként, hanem közösségben éljen, hogy így egymást segítsék az előhaladásban. De néha úgy látszik, hogy jobb volna külön „maradniuk”, mert „nem haszonnal, hanem kárral gyűlnek egybe”. Néha mennél szorosabb az érintkezés a keresztyének közt, csak annál több vita és ellentét támad köztük, mint a pártokra „szakadozott” korinthusi gyülekezetben. Fájdalmas volt az apostolnak látnia, de azóta is hányszor megismétlődött ugyanez! Csak a Sátánnak lehet benne öröme!Máskor meg csak arra szolgál alkalmul a keresztyének együttléte, hogy a világban amúgy is meglevő nagy különbségeiket éreztessék egymással, amint azt a korinthusiaknak dőzsölőkre és éhezőkre oszló elfajult „úrvacsorai” gyülekezete mutatja. Valóban jobb volna akkor kinek-kinek otthon maradnia!
Az asszonyok fejviselete és hajviselete dolgában az apostol nyilván a maga korának a nyelvén szól. Nem örökre érvényes törvény az minden idők keresztyénei számára, amit ő itt a korabeli korinthusiaknak mond. Ilyen alárendelt kérdésekben korok, népek, viszonyok szerint nagyon különböző képpen alakulhat a keresztyének magatartása. Ma az apostol is másképpen beszélne.De lényegében ma is ugyanazt mondaná: tartsák magukat a keresztyének az illendőség uralkodó szabályaihoz az ilyen alárendelt kérdésekben. Ezek a szabályok változhatnak, de azért nem megvetendők. Isten azok által is fegyelmezi az embereket és igazgatja az életet.
Amikor a teremtés történetéből az apostol azt olvassa ki, hogy az asszony a férfi „hatalma” alá van rendelve, ebben az ő korának az életrendje tükröződik, amely szerint a társadalomban, sőt a családban is minden jog a férfiaké volt. De azért ne siessek napirendre térni e felett a szakasz felett.Az apostol is azt hirdeti, hogy férfi és nő kölcsönösen egymásra van utalva! Tehát egymás megbecsülésében egyiket sem helyezi egyiket sem helyezi a másik fölé. Nem lelki, személyi értékbeli különbséget tesz közöttük.