Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 18. részének 31-34. versei:
31, És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32, Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33, És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
34, Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
Oswald Chambers gondolatai:
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan katasztrófának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt – kivéve Isten szempontját! De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.
A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását soha nem lehet kifejezetten megállapítani, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete van. Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát.
Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni célját. A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: „Miért engedte ezt meg Isten?” Az egész dolog mögött az Ő kényszerítése van. „Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét” (Shakespeare). A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik, nem a magáéban. Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene legyen.
173. dicséret: Nem vagyunk mi magunkéi…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu