Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör elő a Sátán kísértéseivel, mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme tovább mennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
A szent dicséreteknek, himnuszoknak állandó jellemvonása, hogy a költő felhívással, biztatással kezdi az éneket.
Felszólítja a gyülekezetet, a hívőket, a hallgatókat, a nemzeti közösséget, az egész Földet az Úr magasztalására, s akkor következik a himnusz elmondása annak, milyen felséges az Úr.
A Magyar Nemzet Himnusza azért a legszebb a világon – túl nyelvezetének utolérhetetlen gazdagsága mellett, – mert egyszerre szakrális, spirituális és az eschatonba mutat. A fohász imája maga a Magnificat. Mária éneke, Zakariás éneke, Simeon és Anna prófétai váradalmainak beteljesedő hálaimája.
Kölcsey Ferenc egyedülálló zsenije több, mint egy ember hérosza. A Magyar Nemzet egyedülálló küldetését testesíti meg nemzeti imájában is.