Keresztelő Jánosnak a szolgálata elég nagy mozgolódást támasztott Izraelben. Ez indította a zsidókat arra, hogy ellenőríztessék Keresztelő János tevékenységét, valamint, hogy megtudják ki is ő valójában. Nem zárkózott el a kérdések elől, hanem válaszolt rájuk. Ismerve az adott helyzetet, két üzenetet helyezzünk a szívünkre a mai napon.
A megváltottak nyugalmat találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak, nyugalmat találnak amint Hozzá mennek, mert Ő ígéri, hogy „megnyugvást ad”. Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Ő örömmel ad. Nem kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék; fogadjuk el! Agyonfáraszt bennünket a becsvágy, kapzsiság, gyönyör-hajhászás vagy a sok gond?
Egész életünk a várakozás jegyében telik, hisz minden napunk új és új várakozásokat szül. A zsoltáros így énekel: várván vártam, én nagyon vártam az Urat. Mint mikor kicsiny gyermeked áll az ablaknál és kifelé kandikál, hol késik a szülő; így vár a zsoltáros. Vár, mert szüksége van arra, aki még nincs mellette, de bizonyos benne, hogy elérkezik.
Vele való egyedüllétünk. Jézus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni azt. Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson.
Az egyik legismertebb példázatból szólt hozzánk az alapige, hiszen a „jó pásztor és annak juhai” című példázat sokak számára ismerősen cseng. A hosszabb lélegzetű példázat azon részével találkozunk most, ahol Jézus önmagát hasonlítja egy ajtóhoz, amely az egyetlen és igazi bejárat a juhokhoz. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy az egyházi életbe, a közösségbe. De ez az Istennel való találkozás egyetlen útja is.