János evangéliumának első verseit olvasva érti meg igazán az ember, mit is jelent “levetett saruval” olvasni az Igét, úgy közelíteni Isten szavához, mint szenthez, elválasztotthoz, misztériumhoz. Mert ezen evangéliumi beszámoló már nem az angyal-énekes betlehemi pusztával köszönt, nem az átélt és hallott információk örömhír-átadásával. János megérett, és megértett mindent.
Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gyermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vígasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.