Jézus követése nem könnyű és nem áldozatmentes. Nem volt az soha és ma sem az. A tanítványait Jézus emberhalászokká teszi, a tisztességes férfinak, aki el akarta temetni előbb az apját azt válaszolja, hogy ” Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat” (Lukács 9,60). A gazdag ifjúnak mielőtt azt mondaná, hogy „jer és kövess engem”, még azt is mondja: „add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek” (Lukács 18,22).
Gondoljuk csak el: Ő, a végtelenül dicsőséges Úr – mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket.
Krisztus Urunk hűséges tanítványai egy csöndes órán letelepedtek Boldogasszony lábaihoz, és szelíd szavakkal kérték:
„Beszélj nekünk Szent Fiadról, mesélj Jézusról, taníts bennünket,hogy növekedjen a hitünk. Ahogy mondottad nekünk először Kánában: »Bármit mond nektek, tegyétek meg«.
Senki nem tud annyit Fiadról, mint Te. Mi mindnyájan szívünkben hordozzuk, de Te szíved alatt is hordoztad Galileában az Angyali Üdvözletet, Magnificattal válaszoltál reá.
Kedves és boldog vagy ég és föld előtt, nagyon szerethet Isten, hogy a legdrágábbat bízta Reád!
Olyan különös volt elhívásunk, amit nehezen értünk ma is. Miért éppen minket?, egyszerű halászokat, egy vámszedőt, egy Róma ellen lázadó zelotát szólított meg?”
A 45. zsoltár szerzője szintén dicséri királyát, szíve, ajka „fölbuzdul szép beszédre” (2). Öröm-hozsannát zeng feléje, ugyanis Ő olyan király, aki szereti az igazságot és gyűlöli a gonoszságot, akinek nemcsak hatalma van, státusza, hanem erkölcsi érzéke is, aki különbséget tud tenni jó és gonosz, értelmes és értelmetlen dolgok között.
Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szentlélek felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt, de te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. „Hát ez a könyörülő és szerető Isten?” – mondod.