E jelenlegi, vitakerülő korban igen hasznos látnunk, hogy Jézus Krisztus munkálkodása során igen sokszor vitázik. Erről tanúskodnak az ezt megelőző igerészek is. Vitába száll a benne hívő zsidókkal, mert nem az igazságot látják, hanem azt, aminek látására megtanították őket. Olyan dolgok felől vannak meggyőződve, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. Jézus nem veszekszik velük, nem ordít rájuk, hogy miért nem azt teszik amit ő mond, hanem vitatkozik.
Hivatkozik az apostol az ő élete történetére, hogy ebből kitűnjék: mennyire nem az ő emberi gondolatait, hanem Isten üzenetét hirdeti ő. Az ő emberi gondolatai egészen más irányba vitték őt! Ő a zsidóság akkori “hagyományai” által fogvatartott, sőt azokért “rajongó” ember volt, aki elvakultságában üldözéssel “háborgatta” az Evangélium híveit! Fájdalmas és szégyenteljes emlékek ezek, de most legalább felhasználhatja annak bizonyságául, hogy ő magától soha nem lett volna Krisztus apostola.