A fenti Ige szerint a cselekvők mi vagyunk, te és én teszünk dolgokat, sőt dolgokat viszünk véghez. Ami nem csak azt jelenti, hogy „csinálgatunk”, hanem azt, hogy elkezdjük, és be is fejezzük.
Egy vagy két alkalommal Krisztus egész közvetlenül kijelentette, hogy bűntelen. Amikor egy nőt házasságtörésen kaptak és Jézus elé vonszolták, Jézus ezt a kínos utasítást adta az asszony vádlóinak: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Erre egymás után eloldalogtak. Egy kicsit később, ugyanebben a részben feljegyzésre került Jézus egy másik kihívó kérdése is, amely ezúttal önmagára vonatkozott: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?” (János 8,46).
„Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt.
39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján.” Apostolok Cselekedetei 8: 37-39
Hálás köszönettel fogadtuk kedves levelét. Mindig nagy öröm, ha munkánkat, melyet teljes hittel és szívvel végzünk, érzik, értik és értékelik.
Mint ahogy azt indulásunkkor megfogalmaztuk: A Partium Ház az a hely, ahol minden magyar ember a valóságban is átélheti az államhatárok feletti nemzeti összetartozás érzését.
Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiesek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell nekünk Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk az Ő dicsőségére. A megaláztatás völgyében válhatik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyulhat hitünk valódinak.