Isten szólt. Isten cselekedett. Szavait és tetteit őrzi és magyarázza a Biblia. Mindez azonban csak történelmi dokumentum marad, ha nem ismerjük fel, hogy ezek után rajtunk a sor. Nekünk is kell tennünk valamit. Amit Isten mondott és tett a múltban, az a történelem részévé vált – de onnét át kell lépnie életünkbe: a múltból a jelenbe, a Biblia lapjairól a személyes tapasztalat világába! Isten szólt. Meghallottuk szavát? Isten tett valamit értünk. Javunkra vált ez már?
Jeruzsálem és Róma a legszentebb helyei a világnak, hol egymásra épülnek a felbecsülhetetlen értékeket hordozó korok, épületek, könyvtárak.
Megbecsülésben és szeretetben feltételezik egymást, hatnak egymásra, gazdagítják egymást.
Jelen tud lenni a puritanizmus, a reneszánsz és a barokk.
A szakrális derű megajándékozza az embert a lét értelmével, Isten mindeneket átható Szentlelkének szép rendezettségével, az emberi gondolat teljesítményeinek káprázatos eredményeivel.
A próféták és apostolok népük közösségéből választattak ki és emeltettek őrállóvá az örök Sionon.
Végigjárták a valódi, és az élet iskoláját.
Jézus munkára szólít fel, munkálkodni, dolgozni azt jelenti, hogy végezni a feladatot, amit Isten a teremtett emberre bízott még az Éden kertjében, hogy „művelje és őrizze azt” (1Mózes 2,15). „Ne az eledelért!” – mondja Jézus. Hát akkor miért másért? – mondhatná az olvasó. Ne értsük félre, Jézusnak igenis gondja volt és van az ember mindennapi eledelére. Ezt bizonyítja a tőle tanult ‘Mi Atyánk’ ismert sora: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, vagy a fenti Igét megelőző történet, amikor 5.000 embert lakat jól földi eledellel.
A keresztyén örömhír nem korlátozódik arra a kijelentésre, hogy Isten szólt, hanem még ennél is tovább megy: Isten cselekedett! Istennek ez a kettős kezdeményező lépést az ember szükségének kettős jellege miatt kellett megtenni. Ugyanis nemcsak tudatlanok vagyunk, hanem bűnösök is. Ezért nem volt elég, hogy Isten mindössze kijelentse önmagát, és így eloszlassa tudatlanságunkat. Tennie is kellett valamit azért, hogy megszabadítson bűneinkből.
Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.