Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől; pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, …nem illet téged a veszedelem” (Zsoltárok könyve 91. 1,10), ott ahol eggyé lettél Istennel.
A bűn az emberi természet mélyen gyökerező fertőzöttsége. Ott van minden ember lényének legmélyén, és ez tart bennünket uralma alatt. A bűn elválaszthatatlanul beleivódott énünkbe. A bűn lényege az, hogy mindent saját önző szempontunkból nézünk, önmagunkat fontosabbnak tartjuk, mint Istent és embertársainkat. A bűn önmagunk előtérbe helyezése Isten és mások rovására.
„Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve” (2Mózes 15,3). Aki zászlaja elé áll, azt megedzi a harcra, erőt és bátorságot ad neki. Amikor Dániel ezt az Igét leírta, igen rossz idők jártak, Isten népe mégis azt az ígéretet kapta, hogy győztesen fog kikerülni a szorongattatásból. Erőt és bátorságot kapnak a hatalmas ellenséggel való szembeszállásra.
A bűn nemcsak elidegenít, de rabságba is ejt. Nemcsak elválaszt Istentől, de szolgaságba is hajt. A bűn nemcsak külső cselekmény, vagy szokás, hanem mélyen gyökerező, belső romlottság. A bűnök, amelyeket elkövetünk, csupán külső, látható megnyilvánulásai ennek a belső, láthatatlan betegségnek. Jézus mondta, hogy amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Cselekedeteink arról tanúskodnak, hogy milyen a szívünk. „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12,34)
Az előző versekben Jézus a jó pásztor voltáról szól, aki Isten választott népe körében munkálkodik. Most azonban azt mondja, hogy nemcsak ez az akol létezik és nemcsak az a nyáj van, mely az Atya választott népe, és melyet neki tanítani, vezetni kell, hanem vannak még más juhai is az aklon kívül. És ezzel Jézus meghirdeti az ígéretes, reményteljes jövőt minden nép számára. Akkor, amikor még népe tagjaival is vitában van, látja és láttatja azt a jövőt, amikor nemcsak népe, hanem minden nép vele együtt lesz.