A kétlelkű ember Isten igazságát ismeri, de nem engedi életét az által kormányozni. Erről beszél Pál, amikor ezt írja: „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róma 1,18), ahelyett, hogy annak engedelmeskednének.