Péter és János a mi időszámításunk szerint délután három órakor mennek a templomba imádkozni, és elérkeznek a Nagytemplom egyik különlegesen szépen díszített ajtajához, az Ékes-kapuhoz. Ott, az ősi szépség előtt egy negyvenéves koldus ül, aki már bénán született. A nagy örökség egy tagja, a kiválasztottak egyike, Isten népének gyermeke nem azért ül a templom lépcsőjén, hogy imádkozzék, hanem hogy kolduljon. Kolduljon – a „tejjel és mézzel folyó Kánaán” földjén! És éppen a templom Ékes-kapuja előtt.