Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma nem a természeti ember vallása. Nem úgy van, hogy csak jóindulat és józan ész kell a Jézus Krisztus tanításának elfogadásához. Nem, ahhoz minőségi változásnak kell történnie az ember életében. Isten Lelkének dolgait a nem lelki ember bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes azokat, mert azokat csak lelki módon lehet megítélni, tanítja az apostoli levél (1Kor. 2,14). Gondoljunk csak a Hegyi Beszéd nagy nyitányára, a boldogságról szóló tanítására. Jézus azokat tartja boldogoknak, akiket mi szerencsétleneknek szoktunk mondani: a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az üldözötteket.