Napi ige és dicséret (2024. július 31.)

Sokáig nem értettem a Bibliának azt a kijelentését, hogy az ítéletet az Atya átadta a Fiúnak. Most már értem. Értem, hogy ha az Atya maga ítélne, akkor valamennyiünknek most, ebben a szempillantásban nyomorultul el kellene vesznünk, mert bűneink miatt halált érdemlünk. Az Atya azonban elfogadta bűneink bocsánatára váltságul Krisztus halálát; nem kell tehát meghalnunk. Csak annak idején, az ítélet napján kell megjelennünk, számot adni róla: elfogadtuk-e mi ezt a számunkra felajánlott váltságot, vagy mereven visszautasítottuk.

Continue Reading →