Nemrég egy gyermekkórházban való látogatásom alkalmával láttam valamit, ami mosolyra derített. Egy kicsiny leányka az anyja karjaiban feküdt. Ébren volt, gőgicsélt, kacagott, de az édesanyja mélyen aludt. Talán az egész éjszakát is a kórházban töltötte, és a virrasztás és a kórház melege miatt elaludt. Ez egyáltalán nem válik szégyenére, gondoltam, amint mosolyogva haladtam el mellettük. Még a legáldozatosabb szülő is elaludhat.