Jézus végtelenül következetes volt nemcsak tetteiben, de végső elgondolásaiban is. Élete tökéletesen lezárt élet volt, amelynek nemcsak határait szabta meg, hanem azon túli kibontakozását is. Így adta ki tanítványainak a missziói parancsot: „tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Ennek kötelezettsége ma is áll minden tanítványra.
Az ellenség táborában nagy a csengés-bongás: fegyvereket kovácsolnak a hívők legyőzésére. Nem tehetnék azonban ezt sem meg, ha a hívők Ura nem engedné meg nekik, hiszen Ő teremtette a kovácsot is, aki az izzó parazsat éleszti.Lám, milyen szorgalmasan dolgoznak! Mennyi kardot és dárdát készítenek! Hadd csinálják csak, úgysem mennek velük semmire, mert minden fegyveren ott a felirat: „Célt téveszt.”
Az egész vidéken nagymamámnak volt a legszebb virágoskertje. Órákat töltött az ültetéssel, öntözéssel, gyomlálással, ápolt minden egyes virágot annak különleges igénye szerint. Egyik este ijedten néztem, ahogy nagyanyám gyökerestől tépi ki a lila hajnalkákat, amelyek a zsenge szőlő körül nőttek. Később elmagyarázta, hogy a hajnalka meg tudja fojtani a zsenge szőlő hajtásait.
Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban valami rosszat látunk. Úgy képzeljük el, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a lelki életnek nem ilyen a természete. A lelki élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. A józan ész azt mondja: „Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék…” Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amilyenben még nem voltunk.
Jézus félreérthetetlenné tette, hogy Ő nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. Azt is kijelentette, hogy a törvény örök érvényű, e világ minden társadalmi, filozófiai, politikai változását túléli, egy ióta, egy vessző sem vész el belőle, míg be nem teljesedik. Mai igénk üzenetét két irányban ragadjuk meg: