A korabeli feljegyzések szerint a Jézus megfeszítésénél szorgoskodó katonák részegek voltak. Nem is lehetett volna másképpen kibírni azt a sok szörnyűséget, amit láttak, és amit okoztak. Micsoda élet! Tudatlanul, zsoldért embereket ölnek és fogalmuk sincs arról, hogy mit tesznek, mert kábák, megszédítettek és megvezetettek. A média, a pénzhajhászat, a drog, a szerencsejáték, vagy az élet terhének kábulata alatt vajon mi hányszor teszünk olyan dolgokat, amik józanul eszünkbe sem jutnának? Adja nekünk a mi Istenünk a józanságnak Lelkét!
Ha házas vagy, a leggyorsabb módja annak, hogy a házasságodon javíts, ha gyengédebben beszélsz a házastársaddal. Csodákat fog tenni! Hány házaspár húzhatna hasznot a mai igénkből: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” A bolond ember lehet önző. Bármelyik bolond tud kemény lenni. De egy gyengéd válasznak hosszú távú hatása van.
Mióta ember él a földön, egyik legmegrendítőbb élménye az volt, ha üstököst, különös csillagot, kis bolygót látott az égen.
Az apokrif irodalom szépen írja, hogy Joakim és Anna egészen idősek voltak, amikor Isten megajándékozta őket egy gyermekkel, akinek neve Mária. Ne gondolhatta e két egyszerű ember, hogy mintegy 20 esztendő múlva mint az Úr alázatos szolgáló leánya, Ézsaiás próféciája (7:11) beteljesedéseként jel lesz az égen, aki NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY – SZENTHÁROMSÁG ÖRÖK KEDVENCE
Gyorsvonaton, hajón, repülőgépen vagy ligeti hintán, esetleg kezdő úszó létére a mélyvíz hátán érzi így magát az ember, mint Krisztus eme szavainak hallatára. Az a legerősebb ösztönös ellenkezésem az új helyzettel szemben – ahova juttat -, hogy szokatlan. Nem jól és nem is rosszul vagyok tőle, nem örülök, de nem is félek. Szédülök. Valami az énem legmélyén azt bizonyítja bennem; így a jó, így a legjobb, de minden, ami réteg a legalsó fölé rakódott a lelkemben az idők folyamán, mindenáron vissza akar zökkenni eddigi, mindennapos (bocsánat, de ez a hazugság ágál idebent, nem mondhatom másképp) „természetes” helyzetébe.
Lényegét tekintve az optimizmus nem a jelen helyzet egyfajta szemlélete, hanem életerő, a remény ereje akkor, amikor mások feladnák; olyan erő, amely segít nem lehorgasztani a fejünket, amikor minden félresikerülni látszik; amely erőt ad, hogy el tudjuk viselni a visszaeséseket; olyan erő, amely a jövőt soha nem engedi át az ellenfélnek, hanem igényt támaszt rá.