Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való lelki egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért van az is, hogy bármikor beszélt Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: „Ha” – nem kell megtenned, csak ha szeretnéd. „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Máté 16,24).
Erdélyi lelkipásztor írja: „Egyre kevesebben hisznek Istenben.
Manapság mi lelkipásztorok, hűséges presbiterekkel, kitartó egyháztagokkal keressük, kutatjuk a megoldást: hogyan lehetne hatásosabb a misszió?
Miként tudnánk megfelelni a szolgálatnak, melyre Isten hívott el minket, de amely szólításra csak mi válaszoltunk igennel.
Meg kell ismertetnünk a világgal Isten szeretetét.
El kell gondolkodnunk, hogy helyes-e az irány?, helyesek-e bölcsességünk termékei?
Jó hallani az Igéből, hogy e mérhetetlenül súlyos felelősséget ránk ruházó feladatban nem egyedül vagyunk.
Nem kisebb dolog függ a mi szeretet-egységünktől, mint a világ sorsa.”
(Simon Attila: Tamásváralja)