„És előtte jár Illés lelkével és erejével” (Szent Lukács ev. 1:17)

TITOK FÁTYLAK LEBBENÉSE A TE LELKED MŰVE URAM

Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság.
Advent érkeztével, karácsony közeledtével lelkünk megnyugszik az ő örök szeretetében.
Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről, szövetséges népéről, orcájára formált gyermekeiről
Mi magunk sem feledkezünk meg róla, hiszen akarva-akaratlan gyermeki öröm tölti el szívünket az ünnepre készülve.
Szépen mondotta egykor Antall József miniszterelnök: „Nálunk még az ateista is hívő”
Révész Imre tiszántúli püspökünk írta egy helyen: „Nagy templomaink sokszor konganak az ürességtől, de karácsonyra mindig megteltek”
Ugyanebben az időben Érmindszentről mindig elindult a fogat a nagykárolyi vasútállomásra, hol feladták a csomagot a falu nagy fiának előbb Párizsba, majd Budapestre a Veres Pálné utcába.
Az „ides töltött káposztája, majd Török nagymama fenyőfája Csucsáról gyógyította tékozló és eretnek életem”, írja a címzett

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. november 29.)

A mai kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyesféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szentlélek ismertetőjele, amire ránézve az emberek csodálkozva mondják: „Ez a mindenható Isten munkája”. Pedig erről beszél az Újszövetség és semmi másról.

Continue Reading →