Az az érzésem, kedves olvasóm, – bár meglehet, sőt adná Isten, hogy súlyosan tévedek – de rendkívül szilárd érzésem, hogy végzetesen félreértjük a Hegyi beszédnek ezt a szakaszát. Magam is sokáig amondó voltam, hogy a mindennapi, úgynevezett praktikus életben szokásos eskütételek keresztyén értelmű szabályozásáról van itt szó, és innen akartam kiolvasni Jézus Krisztus felfogását a hivatali, katonai, házassági, bírósági esküre vonatkozólag. Ma már világos előttem, hogy Urunk hangsúlya máshová esik.