„Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa azt mondta, nem innováció volt, ami a reformációval elkezdődött, hanem olyan mozgalom, amely vissza akart térni a tiszta forráshoz. Nem csupán egy ötszáz évvel ezelőtti eseményre emlékezünk, nekünk jövőorientált ünnepre van szükségünk, hogy a gyökerekből merítve lehessen a jelen kihívásait kezelni fogalmazott, hozzátéve, ha ez nem sikerül, nem építhetjük a jövőt a következő generációnak.”1
„Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen múlandónak teremtettél minden embert! Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (89. zsoltár 48-49. versei)
Hívőként van reménységünk, mert örökké fogunk élni. A halál nem a vég. Több van ebben a történetben. Egy nap a szíved már nem fog többé dobogni, és akkor ez lesz a tested vége. De nem a lényed vége!