Beszéljünk azért ennek az évnek a végén minden elmúlt hétről és minden elmúlt óráról. Addig vigyük imába ezt az igét, amíg nincs már olyan óra, amelyről ne mondanánk, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Éppen azokat a napokat, amelyek nehezek voltak számunkra – amelyek meggyötörtek és félelemmel töltöttek el, és amelyek a keserűség érzését hagyták maguk után -, ne hagyjuk addig magunk mögött, amíg ezekről is hálával és alázattal el nem ismerjük, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”.