A természetes nehézkedési erő miatt Péter a mélybe süllyedt volna. Valami természetfeletti erő azonban ellene dolgozott – így a víz színén maradt. A hit isteni erőket tapasztal meg. Egymással párosulnak. Ezért mondja az Ige: „A hit az a győzelem, amely legyőzi a világot.” (1János 5,4). Nem csupán győzelmet szerez, hanem maga a győzelem, mert ahhoz a nagy győzteshez kapcsolódik, akiben mi mindenkor diadalmaskodunk. – Akinek hite van, az sok mindent elnyer. A hit messze eltekint attól, ami közvetlenül a szeme előtt van; egyedül az Úrra tekint. Amikor Jósafát királyt ellenséges túlerő fenyegettet, ezek a hitből fakadó szavak jöttek ajkára: „Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink”. (2Krón 20,12)
Ez az igeszakasz az Újszövetség egyik legszebb himnusza az egyházról.
Írója az a Péter apostol, aki egyszerű halász emberből lesz Krisztus Urunk evangelista doctusa, kősziklája, pásztora.
Akinek nevét belevésik a pápa halász gyűrűjébe, akinek sírjához kétezer év óta egy világ zarándokol el a Vatikánba, akiből nem sok jót nézett ki a környezete fiatal korában!
Két levele az újszövetségi kánon kincse, de a hagyomány úgy tudja, létezik egy Péter Evangéliuma is az apokrif irodalomban.
„Járuljatok őhozzá, mint mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten »kiválasztott és drága«, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága szegeletkövet, és aki hisz benne,nem szégyenül meg.”