Kicsi gyermekkoromból van egy nagyon halvány emlékem. Egy külvárosi bérház földszintjén laktunk. Az utcai rész mellé ragasztott udvari, féltetős épületben lakott egy idős házaspár, és valamelyikük anyja. A mama szinte egész nap – ha az idő engedte – kint ült az eresz alatt. Szemét lecsukva, botját hüvelyk- és mutatóujja közé fogva pörgette. Egyszer megkérdeztem: – mit tetszik csinálni Franciska néni? – Olyan kicsinek látom magam, mint te vagy most – felelte békés, gyermeki mosollyal.