Krisztus. Azt jelenti ez a szó, hogy én bűnös és örökre eladósodott lény vagyok Isten előtt. És mégsem kell meghalnom. Nem azért nem kell meghalnom, mert Isten valami lágy szívű, szentimentális, vagy éppenséggel bohém természetű vénember, akit rimánkodással levettem a lábáról, vagy pillanatnyi ellágyulásában elengedte személyesen a tartozásomat, vagy nemtörődöm, gavallér módra szemet huny, kicsire nem néz, saját törvényei érvényével nem gondol. Hanem azért nem kell meghalnom, mert Krisztus eleget tett értem egyszervaló, tökéletes áldozatával a keresztfán. Irgalom, kegyelem lett árva fejemnek. Betelt az igazság, de Krisztus közbenjárására nem a koporsóm dicséri az Urat, hanem az életem.