Az önmagát lealacsonyító istenember a vallásos ember – és alapvetően az ember – számára botrány. A bosszúságot a történelmi érthetetlensége okozza.
Leginkább az az igény felfoghatatlan a hívő ember számára, amit ez az ember – Jézus – támaszt, miszerint ő nem pusztán egy hívő ember, hanem Isten Fia. Innen fakad az a hatalma, amellyel kijelenti: „Én pedig azt mondom” (Máté 5,22) és „Megbocsáttattak a bűneid” (Máté 9,2).
Ha Jézus természete isteni méltóságra emelkedett lett volna, akkor eltűrték volna ezt az igényét. Ha olyan jeleket cselekedett volna, amilyeneket követeltek, akkor hittek volna neki.